Tizenévesen jártam először Angliában, és amikor az egyik nagyáruház polcán egy üveg magyar almakompótot találtam, azonnal és gondolkodás nélkül lecsaptam rá. Úgy megörültem a hazai terméknek, hogy még az sem érdekelt: kicsi és csúnyácska almából készült, silányabból, mint amihez idehaza hozzászoktam. Az ára sem volt piskóta, de ott ez akkor számomra másodlagos volt: megvettem, mert egy kis hazait jelentett a számomra az akkor messzinek tűnő idegen országban. Mindezt csak azért bocsátottam előre, hogy a tüntető tejesemberek ne értsék félre, amiről írok.

Merthogy a tejesek most a nagyáruházak raktárainál tüntetnek, keveslik a magyar tejtermékek arányát a multik polcain. Ők, mint mondják, azt szeretnék, ha a magyar tejtermékek aránya meghaladná a nyolcvan százalékot, a multik képviselői viszont állítják, hogy a tejesemberek nyitott kapukat döngetnek, hiszen az általuk forgalmazott tejtermékek aránya nagyjából annyi, mint amennyit a termelők követelnek.

Nem tisztem eldönteni ezt a vitát, a statisztikákról amúgy is köztudott, hogy olyanok, mint a bikinik: sok mindent megmutatnak, de a lényeget többnyire eltakarják. Inkább elmondom a tejesembereknek, akik szakmájukból kifolyólag nyilván több tejet gyártanak, mint amennyit vásárolnak, hogy miként működik a magyar fogyasztó. Saját napi tapasztalataimra, valamint barátaim, ismerőseim elbeszéléseire hagyatkozva azt kell mondanom: az átlagos magyar fogyasztó a magyar árut keresi a boltokban. Örül, ha ilyet talál, felcsillan a szeme, és ha módja van rá, arra esik a választása.

Ám annak még ennél is jobban örül a magyar fogyasztó, ha az általa talált magyar áru olcsóbb, mint külföldi versenytársa. De legalábbis nem sokkal drágább annál. Elmondanám, hogyan zajlik az én esetemben a tej vásárlása. Odalépek a tejes pulthoz, összehasonlítom az ott található tejek árát, és ha mondjuk az Ausztriából, Szlovákiából, vagy Németországból érkezett tej literje csupán 15-20 forinttal olcsóbb, mint a magyar, akkor - hiába drágább a hazai,- én bizony azt választom. Ám ha az árkülönbözet ennél nagyobb, mondjuk, amint ez gyakran előfordul, ötven forint körül van, akkor, vessenek meg érte, nem a magyar tejes dobozt teszem a kosaramba.

Innentől kezdve most már csak az a kérdés, hogy a magyar termék miért kerül gyakran többe, mint a külföldi társa? Merthogy nem gondolnám, hogy a multik ármegállapítói pikkelnének a hazai tejesekre. Valószínűleg arról van szó, hogy a kinti versenytársak többsége  kisebb önköltséggel dolgozik, mint a hazai kollégák.