Aludtunk rá kettőt, volt idő elég, mindenki elmondta már a maga okosságát a hétfő esti tüntetésről.

Tudunk majdnem mindent. Kivéve azt, hogy akkor most mi lesz.

Higgadás van Hölgyek és Urak: mielőtt még a mostaninál is rosszabb történne, fejezzük be a magunk mocskolását.

Tényleg sok minden nem volt jó, és valóban átgondoltabban, profibb módon kellene működni. Úgy, hogy ne hátráltassuk, hanem előrevigyük az ügyet.

Merthogy ügy van, Hölgyek és Urak.

Itt regnál a szemünk előtt egy kormány, az elmúlt huszonöt év leggyalázatosabb alakulata, olyan, aminél még a mostani átkost megelőző időkben sem sok rosszabbat találni.

Nem sorolnám a csínytevéseiket, elmondták már sokan, sokszor, hogyan tették tönkre az országot. Hogyan lopták el a javainkat, a reményeinket, a gyerekeink jövőjét, mindnyájunk hitét.

Elrontották a hazánkat: a belülről rosszkedvű, kilátástalan, szomorú Magyarország „odakintről” egy lesajnált, lenézett, önmagával – és ezért mindenki mással – harcban álló ország képét mutatja.

Erre kellene koncentrálni, mert minden más fontos ugyan, de nem a legfontosabb.

Tényleg: nem kell egy tüntetés szónokának visítozni, sem pedig csúnyán beszélni. Főleg nem kell összemosni az elmúlt huszonöt évet.

Az elmúlt huszonöt év ugyanis éppen olyan volt, mint bármelyik más negyedszázad. Feltűntek tisztességesek a közéletben és gazemberek. Pártállástól, világnézettől, bőrszíntől, felekezettől függetlenül.

De nem mindenki volt tisztességtelen, és nem mindenki volt gazember. Voltak tévedések, és voltak bűnök – kéretik a kettő között különbséget tenni.

Nem egy tüntetés szónokaitól várjuk a mélységek megmutatását - egy demonstráción nem elemzésekre, hanem hívószavakra van szükség.

Olyan hívószavakra, amelyek mögött tartalom van. Elemzések, ha úgy tetszik.

Amúgy meg jelzem tisztelt Hölgyek és Urak, itt ezen az oldalon, ahol a demokratikus, modern Magyarország található: csapdahelyzetben vagyunk. Kiábrándultunk a pártokból, akik elég sokat tettek azért, hogy kiábrándulhassunk belőlük, a civilek pedig még nem teljesítenek elég jól, értük jelenleg nem lehet lelkesedni.

De van egy még ennél is rosszabb hírem: a következő választáson, 2018-ban, vagy bármikor, amikor a mostani „kétharmad” kegyeskedik majd méltóztatni, pártokat kell bejuttatni a parlamentbe. Addigra tehát fel kell építeni egy új pártot, vagy valamelyik ma meglévőt alkalmassá tenni a feladatra.

A mostani tüntetések során is kiderült: szép dolog ugyan romlatlannak látszani, magát még meg nem égető amatőrnek, de mögötte profinak kell lenni.

Kellenek új arcok, mert a régiekben már nem bízunk, de mögöttük egy profi csapatnak muszáj dolgozni. Nem profi politikusoknak, hanem profi szakembereknek. Akik megtanítják a szónokokat beszélni, hogy azt mondják, amit valóban mondani akartak. A szervezőket szervezni, hogy az történjen, amit elterveztek.

A profizmushoz - senki sem talált ki még jobbat – pénz kell. Nem a szereplőket kell megfizetni, hanem azokat, akik helyzetbe tudják hozni őket.

Ez azon pénzemberek és nagyvállalkozók felelőssége, akik bár megtehetnék, még mindig nem nyúltak a zsebükbe. Akik változást akarnak, de másoktól várják a megváltást.

A változást akaró nagyközönség részéről pedig a mostaninál sokkal több türelemre van szükség. Mielőtt dacosan kijelentenénk, hogy soha többet nem megyünk olyan helyre, ahol nem csak azok vannak, akik olyanok, mint mi, és ahol nem csak az történik, amit szeretnénk, aludjunk rá egyet. Menjünk sétálni a szabad, és egyelőre még nem adóköteles levegőre, olvassunk el egy jó könyvet, beszélgessünk valakivel, aki fontos nekünk.

Higgadás van hölgyek és urak. Van gond elég e nélkül is elég. Koncentráljunk arra, ami összeköt, és ne azon fanyalogjunk, ami szétválaszt.

Orbán és a Fidesz, leírták már sokszor, veszített.

A meccs eldőlt, már csak a győztes kerestetik.