Jelentem, a filozófus-helyzet fokozódik. Nem most kezdett fokozódni, már jó ideje a levegőben lóg a filozófus-bűnözés. Kellene valami végső megoldás, lenne rá igény.

Már Horn Gyulánál is kihúzták a gyufát a filozófusok, amikor, még miniszterelnökként, egy lakossági fórumon kifakadt: mi az ördögnek kell ide ennyi filozófus?

Amiben, mondjuk meg őszintén, van valami. Az egy főre jutó filozófusok számát tekintve messze a régió éllovasai vagyunk, ha az ember eldob egy követ, jó esély van arra, hogy egy filozófust fog fejen találni.

Ideje volt már, hogy valaki fellépjen a filozófusosság ellen - ipari-agrár-filozófus ország leszünk, ha nem vigyázunk.

Megjegyzem, nem Horn Gyula kezdte. 1971-ben Kalocsán voltam katona, előfelvételisként 11 hónapot töltöttem a város egyik laktanyájában. (Ha valaki nem tudná: az előfelvételis rendszer azt jelentette, hogy a leendő egyetemistákat tanulmányaik megkezdése előtt bevonultatták katonának. Ez volt a mi kedvezményünk: hogy nem két évig voltunk kötelesek élvezni a honvédség mindenre kiterjedő, figyelmes vendéglátását, hanem csupán 11 hónapig.)

Két évig szolgáló katonákkal voltunk egybezárva, érthető, ha nem lelkesedtek értünk. Tudósoknak - sőt, miután sokan közülük az ország ízes nyelvben gazdag tájairól jöttek -, tudausoknak csúfoltak bennünket.

Mi voltunk a seregben a tudausok.

Pedig nem is voltunk filozófusok. Közgazdásznak készültünk, de még így is megvetett, lenézett páriái voltunk az ottani katonai hierarchiának. Zsigerből gyűlöltek, irigységből utáltak bennünket. Velünk, tudausokkal, mindent meg lehetett tenni. Ellopni a személyes tárgyainkat, összetörni a lelkünket.

Most olyan lett a világ, hogy megint előtérbe kerültek a tudausok. Igaz, még csak a legveszélyesebbek, a filozófusok kerültek a hatalom fura urainak látókörébe.

Megjegyzem, számítani lehetett erre. Amióta a tálibok fülkeforradalma mindent elsöprő győzelmet aratott tavaly áprilisban, várható volt, hogy lesz igény a filozófusok elleni fellépésre. Forradalmak, vagy forradalomnak kinevezett események után előbb-utóbb bűnbakokat szokás találni.

Így jöttek most elő a filozófusok viselt dolgai. Néhány hete „Heller Ágnes és bandája” ellen indított támadást a fülkeforradalmi média zászlóshajója, a Magyar Nemzet. A Fidesz-közeli napilap leleplező cikkben mutatta be, milyen visszaéléseket követett el a nemzetközi hírű filozófus - Gábor György, Radnóti Sándor és a többi társa tevékeny közreműködésével.

Pályázati pénzek elherdálásával hozta őket összefüggésbe a lap - bíróság ítélet, gyanúsítás persze nincs. Csak gyanúsítgatás van, pontosabban: sanda gyanú.

Az ügy képtelenségére jellemző, hogy még egy konzervatív, magát jobboldalinak valló filozófus, a debreceni MODEM – azóta már a budapesti Műcsarnok - igazgatója is kiállt kollégái mellett. Durva, antiszemita jellegű megnyilvánulásnak nevezte a Hellerék elleni támadást, és azt írta, hogy bár nem ért egyet a nézeteikkel, mostani meghurcolásukat felháborítónak tartja.

Gulyás Gábor cikkét a Magyar Nemzet nem volt hajlandó közölni – ha valaki netán nem értené, miért hördült fel Európa a magyar médiatörvényen, gondolkozzon el ezen. (Gulyás végül a Facebookon volt kénytelen közzétenni liberális kollégái melletti kiállását).

Liberális gondolkodókról van szó, ez a baj. Merthogy, a liberalizmus mifelénk egyfajta szitokszóvá vált, olyannyira, hogy bizonyos körökben nemes egyszerűséggel zsidónak fordítják ezt a kifejezést.

Pedig, a szigorúan ellenőrzött pályázati pénzekből elnyert forintokért a most megtámadott filozófusok tanulmányokat és könyveket írtak, konferenciákat rendeztek. Egyszer persze majd ez is kiderül. Addig azonban hallunk még néhányszor „Hellerről és bandájáról”. Azokról az elvetemült gazemberekről, akik a szorgosan dolgozó nép nehéz izzadsággal megkeresett adóforintjaiból filozofálgatnak napestig.

Mely tevékenység egyébként, ne feledjük, káros és nemzetietlen.

Egyszer talán majd Budai elszámoltatási kormánybiztos, valamint dicső elődje, Papcsák úr ügyvédi irodáinak ügyeivel is újból foglalkozni fog a hatóság. (Megtette már ezt évekkel ezelőtt - magánokirat-hamisítási ügy itt, választási csalással kapcsolatos ügy ott).

Vélhetőleg persze nem most lesz ez a foglalkozás: sok filozófusnak kell még lefolynia addig a Dunán.