Amikor langyos vizes ingovány és dzsungel volt a világ
És északon még zöldelltek a trópusi pálmafák

A világ urai voltak a hidegvérű szörnyetegek
S benépesült velük a szárazföld s a tengerek

A testük hatalmas nagyra nőtt a fejlődés során
Félelmetes erejük volt, csak az észben volt hiány

A lassú idegpályák végén parányi térfogat
Ahol a túlélésre született meg minden határozat

Ha vadászatra indult, még a föld is remegett
A tyrannosaurus senkinek sem kegyelmezett

Szorongok ma is, ha látom gerincet roppantó fogát
És legyőzhetetlen uralkodott évmilliókon át

Még ma sem tudjuk pontosan, hogy mi volt a végzetük
De viszonylag gyorsan kipusztultak és átadták helyük

A rejtély kulcsa talán egy különös kombináció
Néha szinte megérthetetlen az evolúció

De végül is kihaltak mind a dinoszauruszok
Igen a létezésük nem volt más, csak átmeneti állapot

A tyrannosaurus rex, a brontosaurus, a triceratopsz
Kihaltak mind, mind
A diplodokusz, a stegosaurus
A pteranodon, a kamptosaurus
Kihaltak mind, mind-mind kihaltak

(Bródy János dalszövege a Hang nélkül című lemezről, 1994-ből)