Nekrológban búcsúztatta a népszavazás intézményét a LIGA Szakszervezetek. Az Alkotmánybíróság ugyanis megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatát, amely nem talált kifogásolnivalót abban a népszavazási kezdeményezésben, amelynek kérdése így szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg a 62 évet?”

Az Alkotmánybíróság azzal utasította el a beadványt, hogy a kérdés szerintük túlságosan bonyolult és összetett ahhoz, hogy az átlagos állampolgár megértse. Olcsó lenne most azon élcelődni, vajon miként lehet, hogy egy kérdés az OVB számára nem volt túl bonyolult, az AB számára pedig igen. Nem kívánnám azt sugallni, hogy az OVB-ben értelmesebb, míves szövegek megértésére is képes emberek ülnek – nem úgy, mint az Alkotmánybíróságban. Ez, lássuk be, már önmagában is képtelenség, ha így lenne, akkor nyilván az OVB volna a magasabb grémium, és nem az AB.

Ezen tehát nem nyitnék vitát, már csak azért sem, mert marad enélkül is megválaszolandó kérdés épp elég. Például az, hogy miért kell hülyének nézni az embereket? Miért kell lenézni az átlagos állampolgárt, azt feltételezni róla, hogy annyi esze sincs, mint egy retardált napközisnek.

Merthogy ez egyáltalán nem életszerű. Még akkor sem, ha sok honfitársunk valóban szövegértési, valamint egyéb kihívásokkal küzd, és ebből kifolyólag egyet kell értenünk Megyesi Gusztáv kollégának írásban is megjelent gondolatával, miszerint annyira lebutított ez az ország, hogy Szijjártó Péter simán elvegyülhetne az emberek között.

Vannak hiányosságok, de ezzel együtt azt gondolom, hogy a Ligások által feltett kérdés nem túl bonyolult: átlagos szellemi képességeket és iskolai végzettséget, de még enyhén alkoholos állapotot feltelezve is megválaszolható.

Igen, egyetértek: ne haladhassa meg az öregségi nyugdíjkorhatár a 62 évet.

Nem, nem értek egyet: nyugodtan haladja meg, ha akarja.

Nincs ezzel gond, bár minden kérdés ennyire egyszerű lenne ebben az országban! De nem az, sőt, újabban már a kijelentő mondatok is nehezen érthetők. Az alábbi mondatot a megújult, vagyis a réginél korszerűbb, a nemzet felemelkedését és a haza haladását szolgáló MTI egyik híréből ollóztam. A hétfői nap folyamán szó szerint ezt a mondatot adta ki a nemzeti távirati iroda: „Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára a kormány képviseletében jelezte, hogy a stratégia céljainak elérése érdekében azért kell átütemezni a végrehajtási időpontokat, hogy ezeket a lehető legalaposabban meg lehessen vizsgálni, és a különböző szempontok összeegyeztetését követően, a társadalmi egyeztetés lefolytatása után elfogadhatóak legyenek a stratégiában rögzített alapelvek.”

Az egy dolog, hogy régen, az átkosban pártkongresszusok határozataiban lehetett ilyen stílusú borzalmakat olvasni. Szívem szerint el is küldeném ezt a mondatot az Alkotmánybíróságnak, foglaljon állást a kérdésben. Legyen ez a mondat etalon a bonyolult és érthetetlen mondatok sorában, minden más mondat, ami akár csak egyetlen paraszthajszállal is értelmesebb ennél, hadd mehessen népszavazási kérdésnek.

És kéretik nem lenézni az átlagos állampolgárokat: azért mert tavaly áprilisban hülyék voltunk, nem biztos, hogy még most is azok vagyunk.