- Uram, aláírná ezt az ívet?

- Nem.

- Hanem?

- Tessék mondani, itt lehet aláírni azt a kvótás izét?
- Igen.
- És meg tudná mondani, hogy mikor lesz a sorsolás?

- Ön egyetért a kvótákkal?

- Én nem, de a gyerekek nagyon csípik őket. A múltkor is kint voltunk az állatkertben, aztán alig bírtuk őket elvonszolni a ketrecük elől.

- Mi a véleménye a kvótáról?

- Ezt most komolyan kérdezi?

- Hát persze.

- Nézze, ez egy olyan, hogy is mondjam, intimes dolog. De ha tudni akarja az igazságot: szerintem úgy a legjobb, ha az asszony van alul.

- Önnek mi a véleménye a kvótákról?

- Akkor lássak kvótát, vagy hogyan is hívják azokat a kicsi zöld micsodákat, amikor a hátam közepét!

- Ön egyetért a kvótákkal?

- Sajnos, nem ismerem ezt a szót.

- Azt jelenti, hogy Gyurcsány a hibás.

- Ja, így már értem. Adja ide a tollat, aláírom.

- Ön egyetért a kvótákkal?

- Hogyan is mondjam, hogy az egyik szavamat a másikba ne öltsem: a nővéremnek tavalyelőtt volt egy kvótája. Nagyon komisz dolog ám az, nem kívánom senkinek, fél évbe telt, míg kigyógyították belőle.

- Ugye, Ön sem támogatja a kvótákat?

- Na, még csak az kéne! Örülök, hogy nyugdíjas létemre a munkanélküli gyerekeimet támogathatom.

- Ön egyetért a kvótákkal?

- Ne haragudjon, nem vagyok idevalósi.

- Ön egyetért a betelepítési kvótákkal?

- Nekem nincs bajom velük, de azért nem szeretném, ha a lányomnak egy kvóta fiatalember udvarolna.

- Kisasszony, mi a véleménye a kvótákról?

- Tavaly vettem egyet a turiban, de nagyon nyomta a lábam. Szóval, nekem nem jönnek be.

- Uram, mi a véleménye a kvótáról?

- Én 15 éve zongorázok ebben a bárban, de csak úgy fejből, kvóta nélkül.