Sőt, még több tiszteletet, mert tiszteletből sohasem elég.

Már csak azért is kellene a több tisztelet, mert nagyon is életszerű, amit Lázár János állít, miszerint neki semmi köze nincs ahhoz, hogy kirúgták azt Origo főszerkesztőjét, Sáling Gergőt. Látjuk magunk előtt, amint Lázár János nem emel fel semmilyen telefont, miközben egyik alkutyáját sem uszítja az Origót működtető kiadóra.

Nem volt erre szüksége. Ha valakik, a Lázár Jánosok tisztában vannak azzal, hogy Magyarország mára olyan hely lett, ahol mindenki tudja, mi a dolga. Nem kell szólni senkinek, a cenzor ott ül az újságírók és a kiadók fejében, befészkelte magát, mint a kakukk az idegen fészekbe, tudják maguktól is, mi a teendő, nem kell nekik mondani semmit.

Ebből a megközelítésből kifejezetten hihetőnek tűnik, amit az Origo Zrt. a Sáling menesztésének indokáról közölt: vagyis, hogy nem politikai nyomásra rúgták ki a főszerkesztőt, nem azért, mert a portál megszellőztette Lázár János kétmilliós hotelszámláit, hanem azért, mert megváltoztak a médiafogyasztási szokások.

Ne ragadjunk le annál, hogy ennek a mondatnak nincs semmi értelme. Nem kell minden mondatban értelmet keresni, vannak mondatok, amelyek kifejezetten azért vannak, hogy ne legyen értelmük.

Amúgy meg, Sáling Gergőt 2013 októberében nevezték ki főszerkesztőnek, akkor, amikor Gazda Albertnek kellett közös megegyezéssel távoznia az Origo éléről. Azóta változhattak meg a médiafogyasztási szokások. Októberben még úgy fogyasztottuk a médiát, hogy erre Sáling alkalmasnak látszott, mára meg máshogy etetnek bennünket. Ez van: új műsorhoz, tudjuk, új férfi kell.

Az MTI-hez sem kellett leszólnia Lázárnak, sem senkinek. A sajtószabadság ezen őrhelyén is maguktól tették azt, amit a vélt, vagy valós elvárásoknak megfelelve tenniük kellett: vagyis, hogy nem tudósítottak a Demokratikus Koalíció, pontosabban annak szóvivője, Gréczy Zsolt sajtótájékoztatójáról.  Gréczy kérdéseket intézett Lázár Jánoshoz, és rajta keresztül a közvéleményhez. Hogy miért London egyik legdrágább szállodájában hajtották álomra a fejüket Lázárék, s igaz-e, hogy a program tekintélyes részét ajándékok vásárlása képezte. Megfelel-e a valóságnak, hogy Lázár és kísérője azért utazott Angliába, hogy  rávegyék az ottani diplomáciát, hogy Cameron miniszterelnök fogadja, vagy látogassa meg Orbán Viktort. Mert hiába erős embere Orbán Európának (legalábbis a Heti Válasz szerint), senki európai ember nem akar vele szóba állni.

Ez volt a sajtótájékoztató témája, de az MTI, bár tudósítója jelen volt az eseményen, nem írt róla egyetlen szót sem. Nem azért, mert Lázár János, vagy bárki más odaszólt volna távirati irodának – saját hatáskörükben is képesek voltak eldönteni, hogy ez a hír nem fontos.

Magyarországon mostanra olyan hely lett, ahol mindenki tudja a dolgát. Hallgat és meghunyászkodik, a magukat szabadságszeretőnek hazudó magyarok nem a dicsőségre, hanem a túlélésre gyúrnak. Arra, hogyha behúzzák fülüket-farkukat, akkor túlélhetik.

Ezért is lehetséges, hogy a Fiúk a választások óta bulldózer üzemmódba kapcsoltak. Úgy alakítják a választási rendszert, hogy a fővárosban akkor is nyerjenek, ha nem nyernek. Oly módon változtatják meg a parlamenti szavazás rendjét, hogy akkor is kétharmaduk legyen, amikor nincs. Reklámadót vetnek ki, hogy az is fizessen, akinek nincs miből.

Ehhez képest csekély vigasz, hogy a Lázár Jánosok hatalma sem tart örökké. Egyszer annak is vége lesz, kérdés, hogy addig még hány levadászott fácánt és hány kétmilliós hotelszámlát hagynak maguk után.