Másfél óráig tartott, míg a harmadikról leértem a másodikra, hiába, már az emeletek sem a régiek, a kormány tönkrevágta valamennyit, fertályórát vackolódtam a lépcsőfordulóban, nemzetközi főmuftik tanácskoztak Budapesten, meg a visegrádi négyek bandája, ezért állt be az emeletek között a forgalom és a derekam. Nem lesz leszámolás, elszámolás persze igen, amire azért is jó esély kínálkozik, mert Pálffy István, a virágos orcájú televíziós személyiség ezúttal nem a közeli borharapóban, hanem kemény kurucként, kereszténydemokrata színekben méretteti meg magát.

Kitört a tavasz, bő egy hónap múltán meg tán még ennél is tavaszabb lesz. (Ha csak el nem csalják a kommancsok). Utána meg nyár jön, soha nem látott rekkenők, ahogyan a költő írta: ég a napmelegtől a kopár szik sarja, / tikkadt szöcskenyálak legelésznek rajta.

Rajta hát, tenném hozzá a magam stílusjegyeinek legjavát felvonultatva, akkor hát lássuk csak, ki volt az a hazánkfia, aki szivárogtatott Őszödön? Régi jó pol-beat sláger jut eszembe: Ki ölte meg Kennedyt, / nem tudja senki, / és aki tudja, az hallgat.

Színtiszta, szemenszedett vasmagyar logika. Már nemcsak a hazát lopják szét, de legféltettebb nemzeti kincsünket, az ajánlószelvényeket is rabolják az istentelenek. Ha nem megy furfanggal, viszik erőszakkal - lesöprik a padlásokon rejtegetett postaládákat. Viszik, mint a cukrot, vagy, mint annak idején a legények elejét, belopóznak a legszentebb intimszféránkba, a postaládáinkat sem kímélik, feltörik, mint majmok a kókuszdiót, Fideszesnek hazudják magukat, pedig még az ál-Fideszesnek is gyengécskék.

Már nem tudni, ki kicsoda, ki kivel van, és ki ellen. Bayer Zsoca Vonának ír Széles Gábor lapjában szemrehányót: egykor együtt ittak a Turulban, de ma már másfelé isznak. Széthúz a nemzet, mindenki ott iszik, ahol bír, szétivás van ezerrel. Jut is eszembe, nem a tárgyból kifolyólag: Pálffy István sem marad a kaptafánál, fizetés nélküli szabit vett ki a tévéjétől, hogy elmehessen kereszténydemokratának – a misebor is szépen csillog.

Kérdés persze, mit szól mindehhez az IMF, amelyet a könnyebb ejthetőség kedvéért a pesti népnyelv Valutaalapnak szokott szólítani. Kötöttek-e titkos megállapodást a Fidesszel, amint az sajtóberkekben hírlik, vagy nem, ahogyan azt Fidesz-közeli berkekben tagadják. A Fidesz szerint nem tárgyaltak, csak beszélgettek, naná, mi sem ma jöttünk a hathúszassal, nem tört ki még rajtunk az amnézia, emlékszünk jól, hogyan rendezte le Orbán Putyint – ehhez képest még Szíjjártónak könnyed ujjgyakorlat a valutaalaposokat sakkban tartani.

Tartanak tőlünk szerte a világon, ami nem csoda, maga Papp Lajos szívsebész mondta. Utána kutakodott a magyarok génjeinek, s mint kiderült, mi már 30-40 ezer évvel ezelőtt itt éltünk. Mondjuk sejtettem én mindig, az meg kifejezetten adekvát, hogy már akkoriban komoly írásbeliség jellemzett bennünket, csak mostanában lett, hogy a fél ország analfabétává vált. (A másik fele tud, de utál olvasni.) Minek az, ha iszunk, előbb meglátszik, említette több alkalommal futólag Hofi Géza - ha mond még ez a név valakinek valamit a Kárpát-medencében.

A magyarok génjeitől ments meg uram minket, imádkoznak most szerte Európában. Van miért, jelzem. Erős a forint, a gazdaság, még nem puma, de már virulens macska – Európa, jövünk! Pannon puma leszünk hamarost, narancsos mezbe gyömöszölve.

Ha most vasárnap lennének a választások, ide a rozsdás bökőt, hogy az alma nyerné a szavazást, talán még a kétharmada is meglenne neki, különösen a tanyán élő kétdiplomás városi lányfuttatók körében népszerű, de a regisztrációs jeggyel utazó nyugdíjasok körében sincs oka az önsajnálatra. Már most több rajongója van, mint az összes többi indulónak együttvéve, csak nehogy baja legyen belőle, amiért le merte körözni Orbán Viktort.

Dőlnek ki a szekrényből a csontvázak. Kínában készül a magyar csontváz, az ügyészségnek pontos menetrendje van, egészen a választások első fordulójáig, mikor, melyik hivatalból visznek el valakit bilincsben a tévé nagy nyilvánossága előtt.

Én azért bizakodó vagyok, de legalábbis örök optimista: ha nem húzzuk ki nagyon a gyufát, remélni lehet, hogy a kemény, kuruc Pálffy tévést megengedő kedvében találjuk.