Már megint velünk van a baj. Hálátlan népség vagyunk, azt sem tudjuk, mit csináljunk jó dolgunkban. Miközben a kormány, Matolcsy György miniszterrel az élen, a lelkét kiteszi értünk, mi nem értékeljük az ő erőfeszítéseit.

Nem vagyunk hajlandók eleget költeni. Ha megfeszül a Matolcsy, akkor sem. Ez lenne mindennek az alfája és omegája, de a gazdasági fellendülésé biztosan.

Bűnösök vagyunk, nemtörődömök - megérdemeljük a sorsunkat.

Pedig minden olyan szépen ki lett találva. A Szent Jobb, Orbán Viktor jobb keze, Matolcsy György pontosan végiggondolt mindent. Számításokat végzett, osztott, szorzott. Állítólag még egy jó nevű, rangos referenciákkal rendelkező jósdában is járt – igazán nem lehet mondani, hogy a hasára ütve döntött volna.

Körültekintő számítások előzték meg az egykulcsos jövedelemadó bevezetését, még a csillagok állása is azt üzente Matolcsynak, hogy nőni fog a belső fogyasztás. Ettől pedig szépen felpörög majd a gazdaság, egymillió új munkahely teremtődik, vidáman daloló, sokat fogyasztó emberekkel.

Csak hát, bármennyire is körültekintő volt a Szent Jobb, nem számolt velünk, magyar fogyasztókkal. Hogy megátalkodottan maradiak vagyunk, magasról teszünk a saját érdekeinkre, keresztbe fekszünk mindennek, ami új és korszerű.

Lássuk be: fogyasztás-ellenes népség vagyunk.

Szégyen és gyalázat.

Pedig fogyaszthatnánk orrba-szájba, nem tiltja semmi, még az új alaptörvényben sincs benne, hogy a túlzott fogyasztás törvénytelen lenne.

És kéretik nem azzal védekezni, hogy az Azonnali és Radikális Adócsökkentés Kormányának intézkedései következtében kevesebb maradt a borítékban. Aki például háromszázezernél többet keres havonta, annak kifejezetten több maradt, mint amennyi eddig volt. Aki meg milliónál is többet keres, mint például a kormány tagjai, az havonta több százezer forinttal is jobban járt. Orbán Viktor havonta félmillióval többet visz haza – gondoljátok meg proletárok!

De mi, többiek, valamiért nem akarunk fogyasztani. Érdemes lenne megvizsgálni, nincs-e valamilyen szabotázs az ügy mögött. Külföldi kémek, ürgebőrbe öltözött búvárok egy csőszkunyhóban – nyilván ők találják ki, hogy azzal lehetne a leginkább hazavágni a magyar gazdaságot, ha keveset fogyasztunk.

Ráadásul nemcsak az költ kevesebbet, akinek kevesebb pénze van: akik jobban jártak, azok sem fogyasztanak úgy, ahogyan a kormány elvárná tőlük. Ahelyett, hogy naponta három magyar görögdinnyét vásárolnának, vagy hetente hat pár cipőt, két öltönyt, másfél kiló vajat - inkább másra költik a pénzüket. Hitelt törlesztenek, külföldi utakra fizetnek be - mindez nem a magyar gazdaságot gazdagítja.

Talán, ha az oly sikeres és népszerű bérkommandókhoz hasonlóan létrejönne egy monitoring csoport. Egy olyan osztag, amely az ország legjobb fogyasztási szakembereiből verbuválódna, csupa régi, megbízható fogyasztóból, s azt vizsgálná, miért nem fogyasztanak többet a magyar családok.

De a monitoring csoport nem érné be ennyivel: tanácsokat is adna a nem-fogyasztóknak. Azokhoz a magyar családokhoz, akik nem költenek eleget, beköltözne egy monitoringos ember, és segítene nekik többet fogyasztani. Esténként, az egész napos fárasztó munka, vagy a még ennél is megerőltetőbb álláskeresés után összeülne a család, kiegészülve a monitoringos emberrel, és megbeszélnék, hogy mi az, amire holnap többet költenek.

És ha a monitoringos ember úgy látja jónak, hogy járjanak többet színházba, vásároljanak több húst, gyümölcsöt, könyvet, múzeumi belépőt, könnyűszerkezetes acélvázat, akkor a magyar családok majd többet fogyasztanak és fellendül a gazdaság.

Kérdés persze, hogy mi lesz azokkal az elvetemültekkel, akik a kérés ellenére sem hajlandók többet fogyasztani. Azokkal, akik mindig kibúvókat keresnek, és arra hivatkoznak, hogy fogyasztanának ők többet, ha lenne miből.

Ezzel kapcsolatban világos kormányzati propagandára lenne szükség. Meg kell magyarázni az embereknek, hogy mi miért van: a Nyugat hanyatlik, keletről fúj a szél, a magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézték az emberek nyugdíját, csapataink harcban állnak.

Ebben a helyzetben nincs más választásunk: tessék többet fogyasztani!