Talajvíz
Jön fel a Jobbik, mint a talajvíz, és vele együtt a Magyar Gárda. Százból kilenc honfitársunk szimpatizál a honvédsírok gondozására és a...
Jön fel a Jobbik, mint a talajvíz, és vele együtt a Magyar Gárda. Százból kilenc honfitársunk szimpatizál a honvédsírok gondozására és a parlagfű irtására szerveződött szervezettel. Nem mintha ezek az illetők rasszisták, vagy kirekesztők lennének: csak éppen nem szeretik a cigányokat, és azt gondolják, hogy nem a saját tehetségtelenségük, vagy tunyaságuk miatt, hanem a zsidó világhatalomnak köszönhetően lettek ennyire szerencsétlenek.
Azóta egyfolytában mozgás van és mozgolódás – a mozgósításig talán még van néhány viszonylag elviselhető évünk.
A lakosságnak az a része, akik nem tartoznak a Magyar Gárdával szimpatizáló tíz százalékhoz, most jelentős mértékben aggódik, hogy mi lesz, ha ezek bejutnak a parlamentbe.
Ami azt illeti, van miért aggódni. A Jobbik és csatolt részei ugyanis minden felmérés szerint sokkal tettre készebbek, mint bármelyik más politikai tömörülés szurkolótábora. Tíz jobbikos szimpatizánsból kilenc biztosan ott lesz majd az urnáknál, ami azt jelenti, hogy bár még mindig nincsenek nagyon sokan, ám amikor majd összeszámolják a szavazólapokat, nagyobbnak és félelmetesebbnek fognak látszani, mint amilyenek a valóságban.
Mindenki hoz magával még egy embert.
A helyzet ráadásul még annál is nyomasztóbb, mint amilyennek elsőre látszik. A Jobbik és a Magyar Gárda tízszázaléknyi drukkertábora ugyanis nem elvetemült gazemberekből verbuválódott szabadcsapat. Többnyire békés polgárok ők, ránézésre olyanok, mint bármelyikünk: adószámuk van, vércsoportjuk, PIN-kódjuk - legföljebb az autóikon valamivel gyakoribb a Nagy-Magyarországos matrica.
Egyébiránt olyanok, mint mi, többiek. A munkahelyükön jól, de legalábbis megbízhatóan dolgoznak, aki meg egyetemre jár közülük, az előre köszön a professzoroknak, és igyekszik jól vizsgázni, hogy egy jó diplomával mihamarabb külföldre mehessen dolgozni.
A családos jobbikos és magyar gárdista fan-ok ugyanannyiszor viszik vasárnap fagyizni a gyereket, mint mások, és hozzávetőlegesen ugyanolyan gyakorisággal és vehemenciával csalják, vagy verik meg az asszonyt, mint bárki más ebben az országban.
Nincs eltérés az életvitelben: a jobbikos és a magyar gárdás szimpatizánsa éppen olyan rendes ember, mint a többi. Ha van vele valami baj, az legföljebb annyi, hogy azt szeretné, hogy mindenki ugyanúgy legyen rendes, mint ők.
Merthogy - szerintük – másképp nem lehet rendesnek lenni. Rendnek kell lenni, rend pedig csak egy van - ahol többféle a rend, az már az ő szemükben rendetlenség.
Mondjuk, az sem nagyon bíztató, hogy már a rendőrök egyik szakszervezete is a Jobbik és a Magyar Gárda elveit vallja, s bár erről nincs hivatalos adat, jó okunk van feltételezni, hogy néhány bírától sem állnak messze ezek az eszmék.
Ha „most vasárnap lennének a választások”, és a Magyar Gárda párt lenne, akkor a zemberek bejuttatnák őket a parlamentbe.
Talán nem kellene megvárni, hogy „most vasárnap” legyen.
Egyre több helyen törnek fel a buzgárok - jönnek fel, mint a talajvíz. Homokzsák kellene, és gátőrök is kerestetnek.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
