- Tiszteletem migráns urak, üdvözöljük Önöket a mi kedves, barátságos, vendégszerető országunkban.

- Jó napot.

- Cigaretta? Szivar? Sajnos, röviditalokból jelenleg nem túl széles a választékunk…

- Bocsánat, úgy látszik, eltévedtünk. Azt hittük, ez itt Magyarország.

- Jó helyen járnak, migráns urak. Kerüljenek beljebb, biztosan elfáradtak a hosszú úton.

- Viccel velünk? Gúnyt űz a nyomorunkból? A kiszolgáltatottságunkból? Nekünk azt mondták, hogy Magyarországon nem kedvelnek bennünket. Kerítést építenek a határon, idegengyűlölő kormányplakátokkal szórták tele az országot.

- Ez a maguk csoportjára nem vonatkozik. Önöket kiválasztottuk, és különleges bánásmódban részesülnek.

- Tessék? Nem zárnak be bennünket? Nem viselkednek velünk lekezelően és embertelenül, mint a többiekkel?

- Ellenkezőleg, uraim! Tisztes megélhetést biztosítunk az Önök számára. Munkát kapnak, rendes fizetést, valamint költségtérítést

- Itt tényleg valami félreértés lehet.

- Szó sincs félreértésről.

- Még mindig nem értjük. Önök örülnek nekünk?

- Igen, migráns urak, Önök lesznek a mi bűnbakjaink.

- Bűnbakok? Nem követtünk el semmit. Mi tényleg ártatlanok vagyunk.

- Tudjuk, uraim, de ez bennünket per momentán nem érdekel. Önöket bűnbakként kívánjuk foglalkoztatni Magyarországon.

- Bűnbakként?

- Igen. Önök a jövőben Magyarországon élnek, dolgoznak, ha kedvük tartja, akár le is telepedhetnek. De ha nem akarnak dolgozni, elég, ha csak vannak, és elviselik, hogy Önök miatt van minden.

- Szökőár? Földrengés? Kolera?

- Na, ennyire azért nem komoly a helyzet, nálunk ilyenek nincsenek.

- Akkor mi az, amiért mi leszünk a felelősek?

- Mindenért, ami rossz a magyar embereknek. Tudják, nálunk nagy a korrupció, lopnak a közpénzből, és az emberek hajlamosak ezért a kormányt okolni. A miniszterelnököt, az ő családját, pártját, barátait, üzletfeleit. Ezen szeretnénk változtatni.

- Megszüntetik a korrupciót? Többé nem fognak lopni?

- Látszik uraim, hogy Önök egy másik kultúrából jöttek. Szó sincs ilyenről.

- Hanem?

- Önök lesznek mindennek az okai. Ha bármi rossz történik Magyarországon, olyan, amit nem szeretnek a magyar emberek, Önökre mutogatunk majd.

- Tudna példát mondani?

- Mondjuk, kiderül, hogy az állam brókercégeknél tartotta a közpénzt, és emiatt az adófizetők több százmillió forintot buktak. Hogy Andy Vajna kaszinói milliárdokat kaszálnak. Hogy a miniszterelnök baráti köre gyanúsan gyorsan gyarapodik. A saját lábán álló családja úgyszintén. Hogy Lázár János százezreket költ el egynapos külföldi utazásaira. Ilyenekre gondolunk.

- És nem lesz ebből nekünk bajunk? Ha a magyar emberek mérgesek lesznek ránk, rajtunk töltik ki a haragjukat. Meg is verhetnek bennünket, hogy durvább atrocitásokról ne is beszéljünk.

- Ettől Önöknek nem kell tartaniuk uraim. Az előbb felsorolt urakat sem kedveli senki, mégsem esett semmilyen bántódásuk. Sőt, a kormányzópárt, a Fidesz, még mindig vezeti a közvélemény-kutatásokat. Különben is, a TEK majd gondoskodik az Önök védelméről.

- Értjük. És mi van azokkal a kék plakátokkal? „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a magyarok kultúráját!”

- Nézzék, ha Önök úgy gondolják, semmi akadálya annak, hogy tiszteljék a kultúránkat. Nálunk szabadság és demokrácia van, ha valakinek az a mániája, hogy tiszteli a kultúránkat, mi nem állunk az útjába.

- Van az a másik szöveg: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.”

- Miért, elveszik? Önök itt nem a magyarok munkáját veszik el, hanem egy eddig hivatalosan nem létező munkakört töltenek be.

- És azt a plakátszöveget hogyan kell érteni, hogy tartsuk be a törvényeiket?

- Ez is kizárólag Önökön múlik. Ha akarják, nyugodtan betarthatják a törvényeinket, mi nem tiltjuk meg. Persze, nem is tesszük kötelezővé az Önök számára.

- Tessék?

- Tudják, van egy ősrégi, dakotából magyarra fordított piréz közmondás: a törvények azokra vonatkoznak, akik betartják őket.