- Te jó ég, asszonyom, mit csinál itt?

- Nem vagyok asszony. Lány vagyok.

- Jó, most nem ez a lényeg. Mit művel?

- Nem látja? Szülök.

- Itt? Az utcán?

- Igen. Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.

- De miért a földön?

- Nekem ez a szülőföldem.

- Nem tudott volna várni? Bemenni egy kórházba, mint a többi rendes magyar nő?

- Nem volt erre idő. Meghallgattam Varga István képviselőt, a Fidesz vezérszónokát, és úgy éreztem, azonnal cselekednem kell.

- Ő mondta magának, hogy szüljön az utcán?

- Azt mondta, hogy az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.

- Tényleg, most látom csak, hogy van egy nagy monokli a szeme alatt. Meg a karja is be van gipszelve.

- Igen, lefejeltem a férjem kezét. Szerencsére a gipsz nem gátol a takarításban, a főzésben. Mosásnál még hasogat egy kicsit.

- Azért ez furcsa. A másik kezében, amelyik nincs gipszben, egy könyvet tart. Maga könyvvel a kezében szül?

- Igen. Varga képviselő úr, aki nem csak nekem, de minden magyar nőnek a példaképe, azt is mondta, hogy a magyar termékenység a legalacsonyobb, a nők az emancipáció közben elfelejtenek gyereket szülni”.

- De miért kell a könyv?

- Kézikönyv. Valamikor tudtam szülni, de mára elfelejtettem. Volt idő, amikor álmomból felverve is ment a szülés, mint a karikacsapás. De manapság hiába töröm a fejem, nem jövök rá, hogyan kell. Próbáltam többször is, de nem ment. Ezért szereztem be ezt a hasznos kis kézikönyvet. Hogyan szüljünk gyorsan és sokat? Írta dr. Varga István, a Fidesz vezérszónoka. Ebben a könyvben minden benne van.

- Hölgyem, a munkahelyén mit szólnak ehhez? Tudják, egyáltalán, hogy Ön terhes?

- Nem vagyok terhes. Soha nem is voltam.

- Már bocsánat, hogy az intimszférájába hatolok, de ha Ön nem terhes, akkor hogyan tud szülni?

- Unortodox módon. Ki mondta, hogy nekünk, magyaroknak ugyanazt az utat kell választanunk, amin mások is járnak?

- És van már elképzelése, miből fogja felnevelni a gyereket? Etetni, ruházni, iskoláztatni?

- Ott még nem tartok a könyvben. Megnéztem a tartalomjegyzéket, ez a rész a vége felé van valahol.

- És szabad kérdeznem, hogy hívják majd a gyereket?

- Melyik gyereket?

- Hát, amelyik épp most van születőben.

- Nem egy gyerekről van szó.

- Hölgyem, Ön egyszerre több gyereket szül? Itt az utcán, könyvvel a kezében?

- Igen. Varga képviselő úr, aki nekünk, magyar nőknek mostantól a példaképünk, úgy fogalmazott, hogy szüljünk két-három vagy inkább négy-öt gyereket. Szerintem igaza van, butaság lenne elaprózni.

- De hát ez kész őrület!

- Én ehhez nem értek. Én csak egy átlagos magyar nő vagyok. Szülök rendületlenül, a nagy gondolatok megfogalmazása a férfiak dolga.