Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője mélyen a nemzet szemébe nézett, és azt mondta: a kormány örül a szombati szakszervezeti tüntetésnek, mert ez is azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek nem értenek egyet az európai kormányok megszorításaival.

Nem az a baj ezzel a kijelentéssel, hogy Szijjártó szemérmetlenül és pofátlanul hazudik. Illetve ez is baj, mert hazudni nem lenne szabad, különösen, ha valaki kormány-közeli illető. Amit ugyanis Szijjártó mond, azt a kormány mondja. Orbán, Navracsics, Matolcsy, Pintér és a többiek mondják, az ő szájukból jönnek Szijjártó szavai.

Ha Szijjártó hazudik, akkor a kormány hazudik. (Ez persze fordítva is igaz: ha a kormány füllent, akkor Szijjártó, ha akarna, sem mondhatna igazat.)

Nem az a legfőbb baj tehát ezzel a mondattal, hogy nem igaz. Hanem az, hogy ennyire hülyének nézik az embereket. Hogy azt gondolják, van ember ebben az országban, aki elhiszi, hogy a szakszervezetek azért visznek az utcára több tízezer embert, mert egyetértenek a kormány politikájával. Hogy egy retardált napközis szintjén van az ország, elhiszi, hogy azért jönnek ide huszonegy ország munkavállalói, azért vállalják a magyar dolgozók a munkahelyükön várható atrocitásokat, mert támogatják az kormány politikáját.

Hogy tetszik nekik a megszüntetett korkedvezményes nyugdíj, örülnek, amiért kevesebb pénzt találnak a borítékban, egyetértenek azzal, hogy indoklás nélkül bárkit ki lehetett rúgni. (Csak azért a múlt idő, mert a jövőben az Alkotmánybíróság minapi döntése nyomán ez mostantól nem lehetséges. De persze, nem kell a kormányt félteni, megtalálják majd a megoldást – ők maguk mondták).

Azért mennek az emberek az utcára, most szombaton, és a jövő héten többször is, - meg mostantól ameddig csak kell, és lehet -, mert díjazzák, hogy a félelem és a bizonytalanság terjed az országban. Hogy lassanként Európa szégyenévé válunk, és a miniszterelnökünket úgy lebaltázták Strasbourgban, mint a pengős malacot.

Persze, úgy is felfoghatjuk, az ominózus kijelentést – miszerint a szakszervezetek nem a magyar kormány, hanem a mások megszorításai ellen tüntetnek – mint Szijjártó szóvivői munkásságának egyetlen igaz mondatát. Lehet, hogy tényleg így gondolja. Nem azt gondolja így, hogy a kormányellenes jelszavakkal a kormány mellett tüntetnek az emberek - ennyire talán ő sem hülye.

Szijjártó és társai azt gondolják, hogy az emberekkel így kell beszélni. Így kell, mert lehet. Hazudni a szemükbe, hülyének nézni őket, lenézni, akit csak lehet, megalázni mindenkit. Erre szavaztak az emberek, ez jár nekik - hát most majd szépen megkapják.

Amikor elveszik a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát, a kormány azt mondja, hogy megvédik a nyugdíjakat.

Amikor a miniszterelnök komolytalan, balkáni stílusú banánköztársaságot csinál az országból, akkor azt mondja, hogy visszarántotta az országot a szakadék széléről.

Aki mindezt elhiszi, az megérdemli, hogy minden mást is elhiggyen. Hogy tényleg azért mennek ki az emberek az utcára, mert egyetértenek a kormánnyal, és bíztatni akarják a kormányt, hogy csak így tovább, erőt adni nekik, hogy le ne térjenek a megkezdett útról.

Még, még, még, ennyi megszorítás, ennyi hazugság, ennyi diktatúra nem elég. Tessék nekünk még többet hazudni, ne kelljen, a ma még nem mindennapos, de már egyre gyakoribb ferdítésekkel, félrefordításokkal, torzításokkal beérnünk.

Nem lennénk meglepve, ha egy szép napon kiderülne, ha Szjjártót eredetileg Szemenszedettnek hívták.