Először Bitó Lászlótól hallottam egy társaságban, hogy szeretni kell Orbán Viktort - a neves professzor, a kiváló közíró később több cikkében is írt erről. Nem ma, hanem vagy fél évvel ezelőtt. Akkor, amikor még csak sejteni lehetett, ami mára biztossá vált.

Bitó László azt fejtegette a vendégszeretetét élvező társaságnak, és azt írta az újságokban, hogy nincs más választásunk, mint hogy szeressük Orbán Viktort. Nem azért, mintha egy magyar demokrata számára bármi szeretetre méltó lenne abban, amit mond - világlátásunk, a demokráciáról vallott felfogásunk fényévnyi távolságra van a Fidesz vezérének gondolkodásától. De nincs más választásunk: szeretnünk kell, mert szeretetre vágyik.

Akik a társaságban ültünk, nem értettük, mert nem akartuk érteni Bitó szavait. Pedig, tudtuk, nem véletlenül mondta, amit mondott. Okos ember, egy a tisztán és tisztességesen gondolkodók közül.

Most, hogy meglett Orbán vágyott kétharmada, és megtörtént minden, ami megtörténhetett, én is úgy gondolom, hogy nincs más választásunk: meg kell próbálnunk szeretni Orbán Viktort.

Nem azért, mintha szeretetre méltó lenne. Ám azzal, ha démonizáljuk, régi, és közelmúltbéli bűneit rendre a fejére olvassuk, csak még jobban elvadítjuk. Most, hogy mindent megtehet az országgal, s ha úgy akarja, akár királlyá is koronáztathatja magát, tényleg nem jó, ha kihozzuk belőle, ami benne van.

Meg kell próbálni szeretni őt - akkor is, ha nem lesz könnyű. Mert Orbán még a hatalomnál is jobban vágyik a szeretetre. Arra, amiből eddigi élete során, úgy tűnik, nem kapott eleget - a nehéz gyermekkor, a katonás szülői szigor most üt vissza nála.

És bár nem pedagógusai, pszichológusai, hanem választópolgárai vagyunk e honnak, most mégis ránk vár a feladat, hogy segítsük őt tisztességesen viselkedni velünk.

Velünk, a nemzettel. Mert a nemzet nemcsak azokból áll, akik rá szavaztak, hanem azokból is, akik nem. És persze azokból is, akik egyáltalán nem szavaztak. (Ne feledjük: nem az ország valamivel több, mint kétharmada választotta Orbánt és pártját, hanem a szavazók több mint kétharmada. A nyolcmillió szavazásra jogosult mintegy hatvan százaléka voksolt az első fordulóban, hozzávetőlegesen fele a másodikban.)

Persze, hogy a hatalomra fájt mindig a foga - ha valakire, rá feltétlenül igaz a Hobo Blues Band egykori dalának szövege: „Oly sokáig voltunk lenn, /hogy már nem is tudjuk, milyen fenn”.

Sokáig sóvárgott a hatalomra – pszichiáterek a megmondhatói, mennyire mély nyomott hagyhat az ember személyiségében a sok kudarc, milyen torzulásokhoz vezethet egy politikusnál a vereség, az önkéntesnek nem mondható száműzetés.

A haza nem lehet ellenzékben, mondta 2002-ben, amikor a választók elvették tőle a kedvenc játékát.

Most visszakapta. Nála van a labda, övé a pálya, ő mondja meg a szabályokat.

Bitó László után szabadon, Sándor Pál egykori filmje címére utalva, én is azt mondom: Szeressétek Orbán Viktort! Mert, bár nincs benne sok szeretnivaló, ha odaadóan és kitartóan szeretjük, egyszer talán  szerethetővé válik.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata