Szép új világ
Kis sértett járja be Európát - ez a vicces e-mail jár körbe az interneten vagy egy hete, amióta a kis korpulens pártelnök, aki még soha sem hazudott, Merkel kancellártól kért 300 milliárd eurót régiónk megsegítésére, de nem kapott. Nem tudni, Merkel miért nem akart adni neki, idáig nem úgy ismertük a németek kancellárját, mint aki irigy lenne, és ne akarna segíteni másokon.
Még egy évig legalább.
Most végre megtudtuk, amit eddig is tudtunk. Hogy a kis sértett min töri a fejét. Hogy hiába hazudják a reménytelenség emberei, hogy neki nincs is programja. Mindenkinek van, miért éppen neki ne volna? Állami tulajdonban lévő pénzintézetekben, szabályozott piacban, erős és gondoskodó államban gondolkodik.
És meg van győződve arról, hogy ő csinálta a rendszerváltozást – saját készítésű, fegyvernek látszó vekkerrel kergette ki a szovjet katonákat, a puszta két kezével bontotta le a Berlini Falat.
Még személyes példákat is hallhattunk tőle: apja húsz évvel ezelőtt azon kesergett, hogy ő már ebben a szocializmusban fog meghalni. Tényleg nagyon el lehetett keseredve Orbán Győző a szocializmus miatt. Ami, lássuk be, érthető: szegénynek a bányában párttitkárnak kellett lenni. Ha nincs a szocializmus, Orbán Viktor apját sem kergette volna bele az elnyomó rendszer a párttitkárságba – ebbe a kétes, utóbb rosszul kommunikálható kalandba.
Egyelőre azonban hál’ istennek nincs szó hegyek megmozgatásáról, emberünk néhány kisebb alfölddel, közepes nagyságú domboldallal is beéri. Szerencse, hogy jókedvében találtuk, és nem a világ megszüntetéséről, csupán változásról beszél az összesereglett hívei előtt.
Mostantól tehát Obama a példaképe, egy órán belül vagy másfél tucatszor hallottuk, hogy változásra van szükség. „Change”, láthattuk fél évvel ezelőtt Obama plakátjain, „Change money” üzeni most nekünk a kis sértett ember.
Hívei előtt beszél, máshol ő soha nem szónokol. Igaz, miért is tenné, érzi ő így is a zemberek szeretetét. Nem kell neki ahhoz a zemberek közé menni, anélkül is tudja, hogy az övéi odavannak érte.
Területi követeléseink vannak, mondja viccesen: visszaköveteljük Magyarországot azoktól, akik saját vállalkozásuknak tekintik a hazát. Néhány nappal ezelőtt a milliárdosoktól akarta visszaszerezni a demokráciát, merthogy állítólag náluk van a mi demokráciánk. Jó lenne tudni, Széles úr mit szól ehhez, Demján úrnak mi a véleménye, Csányi úr lát-e ebben rációt?
Széles Gábor egyébként végigülte az országértékelést - nagy, egész estét betöltő fejének utcai frontján ülő szemei semmilyen érzelmet nem árultak el a hatalmas testben kavargó gondolatokról. De mindegy is, mit gondol erről vagy bármi másról az ország egyik leggazdagabb embere. Úgyis vissza kell adnia a demokráciát, ha szép szóval nem adja, a kis sértett és barátai biztosan megtalálják a módját, hogy valahogyan visszavegyék tőle.
Új világrend van készülőben, új és igazságos törvényekkel. És főleg egymillió új munkahely, csökkenő államadósság, megszűnik az etnikai feszültség, nincs rá szükség, eltöröljük.
Ilyen lesz hát a szép új világ, amelyben élni fogunk. Erős, gondoskodó állam, szabályozott piac, rövid pórázon tartott pénzintézetek. Már láttunk ilyesmit, nem biztos, hogy jól emlékszem a kifejezésre, de mintha szocializmusnak hívták volna.
Ha ez van, hát legyen! De akkor, tessék nekünk ehhez az egészhez olyan Jánosbácsisan csippenteni, és legalább évenként egyszer ellátogatni a sakkszövetségbe!Mert mi már nem elégszünk meg azzal, hogy új irányt Magyarország, új irányt magyarok! Tessék minekünk bátran a szemünkbe mondani: a krumplileves legyen krumplileves!
