Már-már unalmas, milyen sokszor szólították fel a Vezénylő Tábornokot az utóbbi években, hogy határolódjon el a szélsőségesektől. Ma már tudni lehet, hiba volt őt ingerelni. Pistikének is hiába mondják az óvodában, hogy ne rágja a körmét, ne huzigálja a Marika haját, annál inkább csinálja.

Orbán, ha ímmel-ámmal is, azért mégis megtette. Soha nem egyértelműen persze, és nem is úgy, ahogyan az elvárható lett volna, de tény, hogy időnként mintha mondott volna valamit.

Volt, hogy viccel ütötte el, a dolgot: odamegyek, kapnak két pofont és hazazavarom őket, mondta vagy két évvel ezelőtt, szűk körben, a Filmművészeti Egyetemen egy beszélgetés alkalmával.

Idővel már nem volt ennyire vicces a helyzet, érthető, ha a VezénylőTábornok is más húrokat pengetett. Kijelentette, hogy sem MSZP-s, sem pedig Jobbikos nem lesz majd az ő kormányában.

Mintha bárki normális ember számára is ez lett volna a kérdés. Mintha bárki is feltételezte volna, hogy MSZP-s képviselők ülnek majd egy Fidesz-kormányban.

A legelvakultabb Fidesz-fanok elfogadták elhatárolódásként, de a társadalom józanabb részét ez sem nyugtatta meg. (Mint ahogyan az is némi aggodalomra adott okot, amikor a mi köztársasági elnökünk egy interjúban a 168 órát és a kuriucinfót két szélsőségként említette.)

Értettük persze, hogy mire megy a játék, nem is lenne ez baj - a politikus, tudjuk, különleges anyagból van gyúrva. Tudtuk, úgy van Orbán a szélsőségesekkel, mint ahogyan a pártállam idején mi voltunk a lángossütővel. Utáltuk, mert több pénze volt, mint nekünk, nagyobb autóval járt, nagyobb házban lakott, nagyobb mellű nő szerette.

De a lángost, amit sütött, azt szerettük.

Orbán sem kedveli a szélsőségeseket, de a szavazataikat szereti.

Ám most, a választások közeledtével, már nem elég annyi, hogy Gyurcsány takarodj. Kicsivel több konkrétum kell. Nem elég kormányzásra készülni – alkalmasnak is kell látszani.

Programot adni, lehetőleg úgy, hogy ne derüljön ki semmi. Semmi komoly, legalábbis. Mert az emberek csodát várnak, és ma még korai lenne nekik bevallani, hogy csodák csak a mesékben vannak. (Vagy a szerelemben. Ahogyan a KFT. zenekar énekelte egykor a Balatoni nyár című dalban: Szemébe néztem a lánynak, /és azt mondtam, nem vagyok házas, /fájt volna neki az igazság).)

Egy, a napokban közölt nemzetközi felmérés szerint Európában Magyarországon növekedett legjobban a szélsőségesekkel rokonszenvezők aránya - ma minden ötödik magyar szimpatizál ezekkel az eszmékkel.

Velük is kell valamit kezdeni, különben nem lesz meg a kétharmad. Vagy csak a szélsőségesekkel együtt, ami úgy kell a Fidesz hátára, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.

Annak idején persze a „szalonnazabáló” kisgazdák sem kellettek, de aztán mégis csak szükség lett rájuk, szóba kellett állni velük. Aranyló húsleves került az asztalra Torgyánék leányfalui vityillójában, Marika és Anikó asszonyok recepteket és kötésmintákat cseréltek, közben meg a férfiak elrendezték szépen a világ dolgait.

Vonáné asszony nem biztos, hogy finomat főz, és mi van, ha kiderül, hogy a kötéseiből állandóan tiltott jelképeket mintáz?

Más hát a helyzet, mint 1998-ban volt. Meg kell óvni – na, nem az országot - a pártot a szélsőségesektől. Pontosabban attól, hogy szövetséget kelljen kötni velük. Ez most minden másnál fontosabb – hogyan nézünk majd Európa szemébe, ha megtudják, hogy Vonáék tisztaszobájában kanalaztuk a húslevest?

Az utóbbi napokban többször is elhangzott a Vezér szájából: nem szabad a szélsőségesekre szavazni, mert minden, a szélsőségesekre leadott szavazat elvész. Kormányzó erő úgysem lesz a Jobbikból, akkor meg az egész csak arra jó, hogy gyengítse a Fidesz támogatottságát.

Akinek van füle hozzá, érzi a finom árnyalatokat.

Normális országban egy normális párt demokratája a témával kapcsolatban csupán annyit mondott volna: nem szabad a szélsőségesekre szavazni.

Normális országban nem szokás az ilyet túlbeszélni. Mondani sem kell talán.

De ha mégis, akkor egy normális ország normális demokratája azt mondja: azért nem szabad a szélsőségesekre szavazni, mert kirekesztők. Félelmet keltenek. Valós kérdésekre hazug válaszokat adnak. A civilizált világban mindenhol szalonképtelenek. Ordas eszmék hordozói. Ártanak az országnak.

Normális ország normális pártjának normális demokratája nem a lehetséges szavazatvesztéssel maszatol. Nem matematikailag közelít sunyin a témához.

Erkölcsi kérdésről van szó, morális magasságokról, ha úgy tetszik.

Vagy mélységekről.

A Klubháló -www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata