Fellélegezhetnek a pécsiek. Most már szinte majdnem biztos, hogy ha csak nem jön közbe valami, akkor nem lesz nyilvános akasztás a városukban. Még kivégzéseket sem tartanak, erre akár mérget is vehetünk.

Páva Zsolt, a frissen megválasztott polgármester – ezúton is gratulálunk – ugyanis megígérte. „Nem nyilvános akasztást szeretnék tartani, vagy kivégzéseket, nem áll módomban egyébként sem” mondta az akkor még polgármester-jelölt egy héttel ezelőtt az ATV reggeli műsorában.

Szili Katalin abban bízott, hogy sokan bíztak benne. Hogy a mi Katink majd hozza a szavazatokat – ki, ha ő nem? - és legyőzi a gonosz, hétfejű sárkányt.

Csodák csak a mesékben vannak, ott sem nagyon szeretjük őket. Bejött a papírforma, még akkor is, ha titokban volt miben reménykedni.

Például abban, hogy a pécsiek klasszisokkal jobbak az országos átlagnál. Nagy hagyományokkal rendelkező egyetemi város, ha minden igaz, jövőre Európa kulturális fővárosa. Elvárható lett volna, hogy nem dőlnek be a szép szavaknak, és a konkrétumok is érdeklik őket. Például, hogy mit kezdene a Fidesz az országgal, s mihez kezdene Péccsel?

A tét mindkét versenyző számára nagy volt: ha Páva nem nyer, vagy csak nyögvenyelősen, akkor eltűnik a süllyesztőben. Így is eltűnhet persze, nem tett semmi különöset. Nem volt hős, és a szükségesnél ügyesebb sem - mindössze annyi történt, hogy hozta a kötelezőt.

Most Fidesz-közeli időket élünk, olyanokat, amikor a Fidesznek kötelező nyerni. Egy döntetlen, de még egy nagy nehezen kicsikart, verejtékes győzelem is vereséggel ér fel. A vereség pedig maga a halál. A tömeg győzelmi kényszerbe hajszolja az övéit, visszaszerezzük Magyarországot, és majd csak akkor engedjük ki a kezünkből, ha lemondunk róla.

Ezt üzente a Vezénylő Tábornok a győzelem diadalmas éjszakáján, és ilyenkor kell örülnünk annak, hogy Páva Zsoltnak nem áll módjában kivégzéseket, akasztásokat tartani. Nem mintha erre tette volna a fel az életét, de ha parancsba jön a párttól, akkor nem biztos, hogy képes ellenállni a felkérésnek. 

Márpedig a Fidesz nem kormányzásra készül, hanem leszámolásra. Nem javítani akarnak a dolgokon, hanem bosszút állni.

Bosszút állni azokon, akik miatt közel nyolc éven keresztül nem volt módjuk bosszút állni senkin. Akik miatt messziről szagolhatták csak a húsos fazék felől jövő fenséges illatokat, akik miatt eladósodott a párt, akik miatt elestek a csókosok a zsíros megrendelésektől.

Nem engedjük ki a kezünkből Magyarországot, mondta a vezénylő Tábornok. Csak ha már mindenünk meglesz - ház, nyaraló, luxusautó, és a világ országait is meguntuk már körbejárni.

Bárhogy is ragozzuk, a Fidesz fölényesen nyert Pécsett. Még akkor is ezt kell mondanunk, ha volt egy kis szavazószállítási ügy a kampánycsend ideje alatt. Nem jelentős, csupán néhány lelkes aktivista gyerekes játéka a pártközpont hallgatólagos jóváhagyásával. Csináljátok gyerekek, ha így akarjátok. És ők csinálták: hosszú, személyes adatokat tartalmazó listával a kezükben, négykerekű járművekkel vitték a szimpatizánsokat szavazni. 

Volt már ilyen, 2006-ban, de akkor sem volt mitől félni. Akkor a Vezénylő Tábornok arra bíztatta a híveit, hogy sértsék meg a kampánycsendet. Majd kimosnak az ügyvédek, mondta, oszt jó napot.

Jobb az ilyenben nem belegondolni, az ember egészsége fontosabb - még fel kell nevelnünk a gyerekeinket.

Azért, bármennyire is hihetetlen, valahol a szocialisták is jól jártak ezzel a mostani fiaskóval. Ha ugyanis netán Szili nyer, vagy csak nagyon kis különbséggel veszít, akkor nincs se isten, se ember, aki megakadályozta volna e sokat tapasztalt pártot, hogy a mostani házelnököt indítsa kormányfőjelöltként.

Persze, a szocik most sincsenek könnyű helyzetben, de így legalább marad némi esély arra, hogy már most, de legkésőbb holnap reggel 8 órakor hozzákezdenek egy alkalmas kormányfőjelölt kereséséhez. Ami egyébként többnyire nem szokott nekik sikerülni. Annak idején Gyurcsány Ferencet sem ők találták ki, hanem, ki tudja honnan, magától bukkant elő.