„Szavazzatok miránk,

nem ígérünk semmit sem,

de azt mind megtartjuk,

hogy magamat idézzem,”

(Neoprimitív együttes és zenekar, 1981)

Meg kell követnünk Orbán Viktort, hamut szórni a fejünkre, megtépkedni a ruházatunkat, amiért azt mondtuk, hogy azért nem áll ki vitatkozni politikai ellenlábasaival, mert gyáva. Azt állítottuk, hogy a Fidesznek nincs programja, vagy ha van, akkor azt nem akarja elárulni, mert attól fél, hogy megtudjuk, mi van benne, és az nem fog tetszeni nekünk.

Mea culpa, ha jelent ez valamit a mi szánkból. Miattunk töpörödik az ország, mi vagyunk az oka, hogy romokban hever. Mi, akik nem hiszünk a Fideszben.

Nem az ígéreteiben nem hiszünk – ezekben, ha akarnánk, sem hihetnénk. Mostanában ugyanis jószerivel már nem is ígér semmit. Mára már csak az maradt, hogy magában a Fideszben kellene hinnünk, jelesül annak örök és megbonthatatlan vezérében, Orbán Viktorban.

Ez a hit a titka mindennek. Ettől függ, hogy újból nagy és erős ország leszünk-e, vagy maradunk kicsiny töpörtyű, amellyel bárki felmoshatja a padlót, és amelyet nagyítóval kell keresni a térképen, hogy észrevegyék.

A Fidesz nem vitatkozik senkivel, terveit, amelyek biztosan vannak, nem szembesíti a többiekkel. Övé az első hely, mit érdeklik őt a többiek – az ő dolguk, hogy miként osztoznak a dobogós helyezéseken.

Nem gyávaságból nem hallani tehát mostanában az azonnali adócsökkentésről, a 13. havi nyugdíj visszaadásáról, a hároméves gyes visszaállításáról. (Euró leghamarabb 2015-ben lesz. Vagy még akkor sem, mert nem is biztos, hogy kell nekünk euró. Elég csak megnézni a görögöket, mire mentek vele.)

Már nincs szó semmiről, csak arról, hogy győzni kell. Lehetőleg kétharmaddal, mert minél nagyobb a hatalom, annál könnyebb megvalósítani az elképzeléseket.

Amelyekről csak azt lehet tudni, hogy egytől egyig nagyon jók lesznek, kivétel nélkül a nép javát szolgálják, a nemzet felemelkedését, a haza gyarapodását.

Valamit persze kellene mondani – de a győztesnek nálunk még az is meg van engedve, hogy ne mondjon semmit.

Most mintha történt volna valami. Nem konkrét tervek kerültek nyilvánosságra, mindössze egy menetrend. Nyilván eddig is volt menetrend, de idáig nem kötötték az orrunkra. Mi balga választók, „keskenyvágányú vasutasok”, mit is kezdtünk volna vele? Ha a MÁV sem tartja be mindig a menetrendet, akkor egy politikai párttól kifejezetten botorság lenne ilyet megkövetelni.

Kaptunk egy menetrendet, talán nem is tájékoztatásból kifolyólag, inkább csak úgy, miheztartás végett. Maga Orbán doktor ismertette a menetrendet az egyik bulvárlapban, kérdésre válaszolva: tényfeltárás, rendkívüli intézkedések meghozatala, a legfontosabb átfogó változások előkészítése, majd ezt követően költségvetés 2011-re.

Különösen a rendkívüli intézkedések fejezetet szeretném a nagytekintetű olvasótábor szíves és remélhetőleg nem lankadó figyelmébe ajánlani. Merthogy ezek szerint, a tényfeltárást nem azonnali és nagyarányú adócsökkentés követi, hanem rendkívüli intézkedések.

Azért tényfeltárással kezdődik az új világ, mert a Fidesz még nem tudja, hogy milyen csontvázak esnek majd ki a szekrényekből. Valamit persze sejthet a kormányzásra készülő párt, merthogy Orbán tervei szerint, rögtön ezután rendkívüli intézkedések következnek. Ezek szerint a Fidesz, mégiscsak ismeri valamennyire a gazdaság helyzetét, állapotát és a számokat, különben nem tenné rögtön a második helyre a rendkívüli intézkedéseket. (Amelyekről, ismétlem, semmi konkrétumot nem tudni.) Jegyrendszert talán nem lesz muszáj bevezetni, és az sem biztos, hogy befagyasztják a béreket és a nyugdíjakat. Nem valószínű, hogy visszaállítják a kötelező sorkatonai szolgálatot, vagy, teszem azt, elbontják az autópályákat. És azt is jó tudni, hogy Orbán ígérete szerint a 4-es metrót most már biztosan befejezik. Annyi pénz lett már beleölve, nem lenne gazdaságos leállítani.

A Fidesz, élén Orbánnal, tehát nem gyáva, amikor nem vitázik senkivel. És az sem igaz, hogy nincsenek konkrét tervei. Csak nem tartja fontosnak, hogy ezekről mi, választók a kelleténél korábban értesüljünk. Ha megtudnánk, mire készülnek a Fiúk, talán csalódottak lennénk, és szomorúak. Megzavarna bennünket az igazság, elvenné a tisztánlátásunkat.

Egyébként is: mi közünk hozzá! Nekünk az a dolgunk, hogy szeressük a Fideszt, az a kötelességünk, hogy rajongjunk Orbánért. Vagy ne szeressük, és ne rajongjunk érte - neki az is elég, ha rá szavazunk.

A többit bízzuk rá.

Vakrepülésre készül az ország. Bízzunk Orbánban, és tartsuk szárazon a puskaport.

Csak a Fidesz.

Csak a javunkat.

Csak azt akarja.