Penetráns szarszag terjengett szombaton Budapesten az Andrássy úton, az Opera környékén. Lehetne finomabban is fogalmazni, nyomdafestéknek jobban tetsző kifejezéssel, a kényesebb ízlésűek mondhatják fekáliának, vagy ürüléknek. A Magyar Távirati Iroda, amely a magyar emberek tájékoztatásával lett megbízva, sehogyan sem fogalmazott ezzel kapcsolatban. Az ő ingerküszöbüket nem érte el a szarszag, talán beteg a szaglásuk, de az is lehet, hogy nem akarták megzavarni a magyar embereket ilyen pitiáner üggyel.

Hogy miként került oda a disznótrágya – mert jelen állás szerint valakik, valamikor ezzel tisztelték meg a virágágyásokat – máig nem tudni.

Talán nem is fog kiderülni soha: a szarszag elszáll, még a legérzékenyebb szimatú rendőrkutyák is csak bottal üthetik majd a nyomát.

Vannak találgatások, miszerint a Budapest Pride ellen tüntető derék kirekesztők tisztelték meg a felvonulást ezzel a sajátos, rájuk jellemző módszerrel. Mások úgy tudják, a Fővárosi Önkormányzatnak támadt hirtelen trágyázhatnékja, gondozni kell a növényeket, nyakunkon a turista szezon, mit szólna a világ, ha nem mutatnának szépen a virágaink.

Magyar utcára magyar szart!

Az Opera környékén másfajta illatokhoz szokott turisták nem értették, mi történt, sokan, akik először voltak nálunk, akár azt is hihették, hogy Kossuth, Petőfi, Radnóti, Bartók, Kodály országa ilyen: büdös, mosdatlan szagú, mocskos.

Amúgy nem az Opera környékén terjedő szarszagtól lettünk ilyenné - ez már csak hab volt a szarból készült tortán.

Más, nálunk jobb mentális állapotba lévő országokban nincs szarszag, amikor a melegek vonulnak. Kordonok sincsenek, sem rendőröktől nyüzsgő utcák. Helyettük ott van a város első embere, üdvözletét küldi a miniszterelnök, minden rendű és rangú közjogi méltóság.

Nálunk már annak is örülhettünk, hogy ők ezúttal hallgattak. Nem szólalt meg a miniszterelnök, – őt egy hete nem látták, most vasárnap Brüsszelben lett volna jelenése, de a találkozót lefújták – hallgatott az Országgyűlés elnöke, és az államfő sem szólt egy mukkot sem.

Igaz, amikor helyzet van, ő leginkább horgászni szokott.

Ne csodálkozzunk, a horgászok hallgatag emberek, és Áder János mindenki másnál beszédesebben tud hallgatni. Nem mondott semmit a kormány gyűlöletkampányáról sem, amely a kommunikációban illegális gazdasági bevándorlónak nevezett menekülteket fogadta. Nem tudjuk, hogy mi a véleménye erről - igaz, már nem is érdekel senkit. Azért mindegy, hogy mond-e valamit, mert nem szólt semmit egyes Fidesz-közeli barátok gyanúsan gyors vagyonosodásáról, a még mindig homályos paksi megállapodásról, a tisztességtelennek tetsző metrófelújításról.

Miért épp most szólt volna, amikor csak annyi történt, hogy szarszag terjengett a levegőben.

Nem tudni, nyomoz-e a rendőrség, tett-e valamit a legfőbb ügyész, hogy kiderüljön, kinek a műve volt a disznótrágya kihelyezése.

A bűz azóta elszállt, mi meg itt maradtunk a szégyenünkkel. A plakátokkal telerondított Magyarországgal, a menekülteket vegzáló egykori házmesterek kései, ám távolról sem dicső utódaival.

Magyarország, nem így szeretlek!