Nemzeti lesz a takarék, már nemzeti a trafik, a nemzeti cukrászdában mérik ki a fagyit. Nemzeti láncnak a végén nemzeti kutya vonyít, a nemzeti stadionban verik meg a Vidit. Nemzeti a baltás gyilkos, s nemzeti a mutyi, háromszor veri majd vissza a nemzeti Matyi, nemzeti a szőkenő és a trafikos zenész, nemzeti a nőverő, a komondor, s a penész.

Nemzeti a gyógyítás, a halál, és a temetés, az egyetemi keretszám, a koplalás, s az evés, nemzeti a közmunka, s a kormányzati kamu, és ami a lózungok után marad: a hamu. Nemzeti az alaptörvény, nemzeti az asztal, s a külföldre távozó, kit senki sem marasztal. Nemzetivé lett a színház, s nemzeti a gödör, nemzeti a bajusz, mit a gazda keze pödör.

Nemzetiek vagyunk mi mind, rajtunk nemzeti kalap, nemzeti filmre ad pénzt a nemzeti filmalap, nemzetire sül a zsömle, a kalács, s a kenyér, a nemzeti hálapénz a zsebünkbe belefér. Nemzeti a tranzakció, és a magas illeték, ezzel védenek minket a kétharmados illetők. Távközlési adó, teho, s a sok talpnyaló tahó, késő bánat, bye-bye nemzet, elment már a hajó.

Nemzeti a tündérmese, nemzeti a rezsim, ha jó leszek, lecsökkentik a nemzeti rezsim. Nemzeti az átverés, és a parasztvakítás, nemzeti a csendestárs, a stróman, és a sikítás. Nemzeti a dal, a szózat, s a fülkeforradalom, szabadságsarc szül itt rendet a magyar ugaron. Don Quijote nemtelen lovag, jön szembe a szélmalom, démonokkal küzd a Dunaparti Napóleon.

Nemzeti a pedagógus, a napszámos, s a halász, agronómus, filozófus, közmunkás és kanász. Nekünk érett meg a gyümölcs, mégis más szedi le, a nemzeti együttműködés romlott rendszere. Nemzeti az országalma, a korona, a jogar, s a csönd, mely után egyszer kitör a nagy magyar vihar.