Nem Szanyi Tibor az az első, aki véleményt formált a mi köztársasági elnökünkről: néhány éve Gerő András történész például beszarinak nevzte Sólyom Lászlót. Ezen is lehet vitatkozni, én speciel ezzel sem értek egyet.A beszari az én olvasatomban fél valamitől, retteg - tehát szó sincs arról, hogy számításból esetleg politikai haszonlesésből teszi, amit tesz.

Mindezt bizonyítani is tudom egy viszonylag könnyen belátható logikai lánccal: nyilvánvaló, hogy a Magyar Köztársaság elnöke nem lehet olyan személy, aki beszari, paraszt, netán gyalázatos alak. Sólyom Lászlóról pedig a hülye is tudja, hogy a Magyar Köztársaság elnöke - ha beszari lenne, paraszt, vagy gyalázatos alak, biztosan nem tölthetné be ezt a magas közjogi funkciót.

Megfelelő jelzőt kellene tehát találni mi köztársasági elnökünkre, nehogy jobb híján Szanyi Tibor vagy Gerő András szóhasználata maradjon meg a nemzet soha nem fakuló emlékezetében. Ha számít ilyen dolgokban a véleményem, a magam részéről bátornak és karakánnak gondolnám Sólyom Lászlót. Nem a mostani viselkedéséért, hiszen a rendszerváltozás óta nem nagy kunszt bátornak és karakánnak lenni. Hanem azért, ahogyan ő a kommunisták embert próbáló országlása idején viselkedett.

És itt nem csupán arra gondolok, hogy a legnehezebb időkben is vállalta, hogy az NDK-ban folytason tanulmányokat. Ott, ahol a munkahelyéhez közeli Berlini Falnál rendszeresen puskalövések hallatszottak. Már ez sem semmi, van olyan ismerősöm, aki már egy petárda puffogására is összerezzen. Hanem, hogy Sólyom azzal a tudattal menni be reggelente a jólfűtött iroda melegébe, hogy bizony nem rókára vadásznak a közelben, hanem emberekre – hát, nem hinném, hogy túlságosan sokan lennénk, akik képesek lettünk volna elviselni ezeket az emberi fülnek távolról sem kellemes hangokat.

És hát sajnos azt sem lehet elhallgatni, hogy vannak tamáskodók, a kákán is csomót keresők, akik azt vetik a mi köztársasági elnökünk szemére, hogy annak idején a Baranya megyei első titkár lányát vette feleségül.

Vagyis, így az értetlenkedők, benősült egy Kádár-közeli családba. Amivel tényszerűen meg sem próbálnék vitatkozni: köztudott, hogy a mi köztársasági elnökünk apósa Kádár jó emberei tartozott, de ebben semmi számítás nem volt a mi köztársasági elnökünk részéről, épp ellenkezőleg: sok-sok évvel  a rendszerváltozás előtt már konkrétan tudni lehetett, hogy a szocializmusnak lőttek, benne volt minden újságban, bemondta a rádió, mutatta a tévé, már a hetvenes évek közepén is alapvetés volt, hogy vége a rendszernek – ebből az aspektusból pedig ugye egészen más a leányzó fekvése.

Arra gondolok, hogy kifejezetten bátor tett volt egy Kádár-közeli káder családjába benősülni.Már csak azért is az volt, mert Sólyom László nemcsak azt láthatta előre, hogy a rendszer bedől, hanem arra is gondolnia kellett, hogy miként mutat majd ez családi kapcsolat a későbbi, rendszerváltozás utáni önéletrajzában.

Ez hát a helyzet Sólyom Lászlóval, akiről nem gondolom, hogy gyalázatos alak. Láttam már néhány gyalázatos alakot, az egyikük például elemelte egy néni pénztárcáját a piacon, a parasztokról pedig már volt szó, ők keményen dolgozó, tisztességes földművelők.

Érdemes az embernek megválogatnia a szavait. Annak idején már Andrassew Iván barátomnak is megírtam: ne nevezze a Gój motorosokat cicahordának. Fölösleges sértegetni a cicahordákat, nem szolgáltak ők rá erre semmivel: nevezzük a Gój motorosokat annak, amik valójában.

Ugyanezt gondolom most Sólyom Lászlóról is. Jobb híján mondjuk azt, hogy az erkölcsi kihívások terén kompetens elmaradásai vannak.

Gondoljon mindenki arra, amire akar.

Addig, amíg még lehet.