Sólyom László: Rákosi Mátyás születésnapjára
A mindig megfontoltnak látszó köztársasági elnököt most mintha kissé magával ragadta volna a hév, nagyon úgy néz ki, hogy elsiette a döntést....
A mindig megfontoltnak látszó köztársasági elnököt most mintha kissé magával ragadta volna a hév, nagyon úgy néz ki, hogy elsiette a döntést. Még jószerivel meg sem száradt a nyomdafesték a Magyar Közlönyben megjelent szöveg fölött, amikor a legfőbb állami méltóság már ki is hirdette a verdiktet: március 9-én lesz a népszavazás.
Megyünk mi, naná, hogy ott leszünk, vonulunk majd, mint a lemmingek, nagy, széles sorokban húzunk bele a tengerbe, egy talán soha nem volt szigetet keresve. Közben azért zárójelben megjegyeznénk, hogy korábban nem volt ennyire kapkodó a mi köztársasági elnökünk. A Magyar Gárda elítélésével például az utolsó utáni pillanatig kivárt, a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban pedig még mindig adósa az országnak.
Ezzel együtt jó érzés tudni, hogy nem tutyimutyi államfője van ennek a sokat megélt népnek, olyan, aki ölbe tett kézzel várja, hogy a szájába repüljenek az igenek. A lehető leghamarabbi időpontra írta ki az össznépi voksolást, ne kelljen sokáig várnia a magyar embernek, és már március idusa előtt el legyen zavarva a kormány.
Mert most egészen biztosan el lesz zavarva, annyi szent. Ha a nép nemet mond a vizitdíjra – tényleg, miért igennel kell felelni, ha azt akarom, hogy ne legyen?- megvétózza a tandíjat és megfékezi a kórházi napidíj parttalan tobzódását, akkor a kormány másnap veszi a kalapját, és a nemzeti ünnepre már rendbe is lesz téve az ország.
Nem is lenne ezzel semmi baj, úgy kell nekünk a népszavazás, mint egy gyökértömés, vagy egy gyomortükrözés: kellemetlen, de ha már muszáj, minél hamarabb jó túl lenni rajta.
Állítólag így kevesebbe fáj majd az országnak, mintha még egy hónapig szórnák az ablakon a pénzt a pártok. Ami matematikailag igaz lehet, másfelől viszont közröhej: ha nekem van, teszem azt néhány milliárdnyi felesleges forintom, akkor azt egy nap alatt ugyanúgy ki tudom dobni az ablakon, mintha két napom lenne arra, hogy megszabaduljak a pénzemtől.
De nem is ez a gond, hanem hogy most mindenki azon agyal, vajon, kinek akart kedvezni a mi köztársasági elnökünk ezzel a március 9-i dátummal? Ami máskülönben agyrém - mármint az, hogy itt mindenki azt feltételezi, hogy egy pártokon felül álló, a nemzet egységének megteremtésén ügyködő közjogi méltóság bárkinek is kedvezni akarna.
És mégis: hiába a fennen hangoztatott függetlenség, a szabad szemmel is majdnem látható távolságtartás, a mi köztársasági elnökünkről mindenki azt gondolja, hogy a március 9-i dátummal kedvezni akart valamelyik politikai oldalnak.
Én egyébként nem gondolom, hogy így lenne, jó helyről tudom, hogy a mi köztársasági elnökünk olyan független, mint egy gyarmati sorból frissen szabadult afrikai köztársaság.
Nekem ne mondja senki, hogy a Fideszhez húz a szíve, ez badarság, a mi köztársasági elnökünk nem hülye, még jól emlékszik ara, hogy a Fidesz milyen megalázó vakondokos hadjárat közepette emelte őt szellemi védőpajzsára. Európai embernek az ilyen megoldástól háborog a gyomra, nemhogy még támogatná is azokat, akik ilyen alpári módon semmibe vették az emberi méltóságát.
Persze, a kormányzópártokat sem nagyon kedveli, állítólag egyáltalán nem képes tolerálni, hogy Gyurcsány Ferenc vagy két fejjel magasabb Orbán Viktornál, s ily módon kifejezetten langalétának hat az ellenzék kicsi és korpulens vezéréhez képest. Neki pedig, aki magasan a nemzet felett áll, kötelessége ezt az előnyt kiküszöbölni, és erre a legjobb módszer, ha rendszeresen kimutatja, hogy milyen nagyon nem kedveli a kormányzó pártokat. (Sólyom-közeli forrásból tudjuk, hogyha az államfő meglát egy kormányzópártot, már el van rontva az egész napja).
Így jött aztán a március 9-e. Szép, kerek évforduló: 116 évvel ezelőtt, éppen ezen a napon látta meg a napvilágot népünk Bölcs Vezére, Rákosi Mátyás. Akinek a születésnapja persze már egy jó ideje nem sátoros ünnep, így viszont, hogy Sólyom úr őt választotta, százezrek, sőt milliók öltöznek majd ünneplőbe a születésnapján. Magukra öltik a legszebb ruhájukat és elballagnak a lakóhelyükhöz közel eső iskolába. Emlékezni a dicsőséges szép időkre, amikor még háromhatvannál is olcsóbb volt a kenyér, ingyér’ adták a nagyvizitet, és a Lenin nevű kakukkos óra is grátiszba’ mondta, hogy tanulni, tanulni, tanulni. (Vonatkozó vicc: Rákosi, még fénykorában álruhát öltött, és elment egy moziba, hogy megnézze, miként szórakoznak a nép egyszerű gyermekei. A szovjet film előtt magyar Híradó ment, s amikor őt mutatták a vásznon, az emberek felállva tapsoltak. Ezen annyira meglepődött, hogy mozdulatlanul ült a nézőtéren, de nem sokáig, mert egy erős munkás kéz megragadta a vállát, és a kézhez tartozó elvtárs ráreccsent: - Tapsolj te is kopasz, mert elvisz az ÁVÓ!)
Sólyom úr tehát talán kissé elhamarkodottan, de végül is a lehető legjobb időpontot választotta nekünk a voksolásra. Mondjuk, nagy összegben nem fogadtam volna arra, hogy egyszer még államköltségen ünnepeljük Rákosi Mátyás születésnapját, de ha már így alakult, ne sajnáljuk tőle a pénzt: négy és félmilliárd forint ugyan takaros összeg, de ha jól sáfárkodunk vele, talán még tortára is futja belőle! (Vonatkozó vicc: Szergej Szibérában favágóként dolgozik, negyven évig kuporgatja a fizetését, míg végül összejön annyi, hogy elutazik Las Vegasba. Ott az egész pénzt felteszi a kaszinóban, el is veszti egy perc alatt. Szergej megvonja a vállát és flegmán csak annyit mond a körülötte állóknak:- Könnyen jött, könnyen ment.)
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
