Vegyünk egy mély levegőt, hunyjuk le a szemünket, és képzeljük azt, hogy egy normális országban élünk. Olyan országban, ahol a nemzetgazdasági miniszter nem a miniszterelnök jobbkeze, hanem egy szakember, a gazdaságot pedig nem szokatlan, hanem idehaza és máshol már bevált módszerekkel irányítják.

Matolcsy György nemzetgazdaságért felelős miniszter a minap a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán tartott előadást, Siker a Kárpát-medencében címmel. A pénzügypolitika vezénylő tábornokának – így konferálták fel a minisztert - mondandója ezúttal még a tőle elvárhatóbbnál is véleményesebbre sikeredett: arra bíztatta a hallgatóságát, hogy mindenki készítse el saját növekedési tervét, aminek segítségével ki tud törni. Mint mondta, mindenkinek a saját életén keresztül kell táplálnia a Kárpát-medence sikerét.

Matolcsyné férje ezt követően közölte a hallgatósággal, hogy mi magyarok szereljük össze a világ legjobb autóit, de vannak más területek is, amiket erősíthetünk. Itt már kezdtünk gyanút fogni, és a rossz sejtésünk be is igazolódott. Ekkor jött ugyanis a lényeg. Akár ezzel is kezdhette volna az előadó, de nyilván nem akarta rögtön az elején ellőni a puskaporát, gondolta, felépíti szépen az előadást, hogy történelmi léptékű legyen a beszéd, katarzissal a végén.

Matolcsyné férje szerint korabeli bizánci és perzsa források feljegyezték az ősmagyarokról, hogy három dologban voltak kiemelkedően jók: agysebészetben, gasztronómiában és vendéglátásban. Nyilván csak a veleszületett visszafogottság az oka, hogy nem említette az űrkutatást, mint húzóágazatot a középkorból, vagy a mikrobiológia világát, amiben már a tatárjárás idején is élenjártunk - ezeket a példákat bizonyára egy későbbi előadás hallgatóságának tartogatja.

Az igazság, ezt is Matolcsyné férjétől tudjuk, nem a tankönyvekben van. El kell dobni a régi dogmákat, és új, szokatlan megoldásokat kell találni. Olyanokat, amelyeknek csak mi, magyarok vagyunk a birtokában, és amelyeket olyan szellemi magaslatokban őrzünk, ahová mások, ha akarnának, sem tudnának követni bennünket.

Irigyeljen bennünket a világ, sárguljanak az irigységtől!

Arra azért tényleg büszkék lehetünk, hogy Matolcsy György nem akkora tahó, amint azt sokan terjesztik róla. Nem úgy van, ahogyan azt a legtöbben hiszik: hogy nem ért semmihez, a legkevésbé ahhoz, amit főfoglalkozásként, fizetés ellenében művel. Megtehetné, mint sokan mások, hogy szakbarbárként csak a hivatására koncentrál, azzal fekszik, azzal kél, és abban ér el eredményt, amivel megbízták. De nem: Matolcsyné férje nem ilyen unalmas, szokványos figura.

Matolcsyné férje ugyanis régi bizánci és perzsa forrásokat olvasgat. Nem tudjuk, munkaidőben teszi ezt, és szakirodalom gyanánt fordul a régi gondolatokhoz, vagy a szabadidejében, grátisz, hogy kiegészítse azt a temérdek tudást, ami már így is alig fér el az ősmagyar agysebészek által nyereg alatt puhított agyában.

Az persze nem mellékes kérdés, vajon hol lehet a régi bizánci és perzsa forrásokhoz hozzáférni. Hogyan lehet elolvasni ezeket a forrásanyagokat, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a régi bizánci és perzsa források nagy valószínűséggel nem magyarul íródtak.  Ha így van, kifejezetten örülni kellene annak, hogy a kormány figyelme még ezekben a nehéz időkben sem lankad, sőt, majd mindenre kiterjed. Momentán arra gondolunk, hogy bizánciul és perzsául tudó emberek is legyenek a stábban, akik nyilván perfektek e nyelvekben, és akiket nem lehet sem bizánciul, sem pedig perzsául megvezetni.

Mi, mostani magyarok, ebben is jobbak vagyunk a hanyatló nyugatnál: akárhány ősmagyar agysebészben lefogadom, hogy az ottani gazdasági miniszterek még soha életükben nem hallottak a Matolcsyné férje által említett bizánci és  perzsa forrásokról.

A végeredmény már látható. Szárnyal a gazdaság, a kis fürge gyorsnaszád a válság idején is zavartalanul egyensúlyoz a zátonyok és a jéghegyek között.

Hála Matolcsyné férjének, már az alagút is látszik a fény végén.

Gyuri bácsi, köszönjük.