Az Rtl Klub már letudta a maga penzumát, félnapig sötét volt a képernyő, „Maunika“ és a többiek helyett a nagy semmit láthatta a tisztelt néző. Most majd a TV2 jön, ők szintén félnapos elzárást kaptak az Országos Rádió és Televíziós Testülettől, gondolom jogosan, különben miért is lennének ekkora büntiben.

Az volt a két kereskedelmi csatorna bűne, hogy napközben, amikor kiskorú gyerekek is nézhetik – és persze nézik is – a televíziót, olyan műsorokat sugároztak, amelyek károsan befolyásolhatják fent említett sarjak fejlődését.

Mondjuk itt már rögtön felvetődik egy kérdés, jelesül, hogy miből gondolja a nagytekinetű grémium, miszerint az ifjak csak nappal nézik a nem nekik való műsorokat. Valószínű, hogy a kiskorú gyerekek, valamint a velük azonos szellemi szintre lebutított felnőttek este is néznek senkinek sem való műsorokat, sőt - konkrétan és átvitt értelemben -, egy ideje az egész ország nem neki való műsorokat bámul.

Persze, nemcsak a „Maunika“ féle erőszakkal - ebben a műsorban mindenki mindenkivel hangosan beszél, és majdnem mindenki verekszik - vagy a magát sorselemzőnek nevező Joshi Bharat műsorával vannak bajok. (Hogy Joshi Bharat mitől sorselemző, az külön is megérne egy misét – hozzávetőlegesen annyi köze van a sorselemzéshez, mint Vonának a lovári nyelvhez).

Fogadjuk el alapvetésnek, hogy nem szép dolog, ha a kiskorú gyermekek délutáni órákban pedofíl bácsik csínytevéseiben gyönyörködhetnek. Ez valóban nem nagyon fejleszti az esztéikai és morális énjüket, minősített esteben még a személyiségük torzulásához is vezethet.

Csak hát ugyanez a műsor este tíz óra tájban, amikor az összes kiskorú ugyanúgy a tévé előtt bambul, ugyanakkora romboló hatást fejt ki a kiskorúakra és a kiskorúakként kezelt felnőttekre. Arról nem is szólva, hogy az egyéb, szint műsorként feltálalt rémségek, Vacsoracsata, Kalandra fel, szóval, amikor mindenféle hírességek távoli tájakon gyíkot esznek, legalább akkora rombolást visznek véghez a jövő nemzedékének érzelemvilágában, mint a Joshi pedofíljai, és a Maunikában elcsattanó pofonok. 

Megbüntették a két nagy kereskedelmi csatornát, bizonyára jól van ez így. Csak hát lehetne itt még sok mindenki mást is büntetni. Teszem azt vannak televíziók, ahol a gyűlölködés, az uszítás már szinte kötőszóvá vált, olyanná, mint jobb társaságban a „vazze“, amit a kultúrkörökben szocializálódott tanultabb elmék természetesen bazd meg-nek ejtenek. 

Gyülölködésért, kirekesztésért legföljebb ha enyhe ejnyebejnye jár manapság mifelénk, enyhe fejcsóválás, néha valamilyen nevetséges pénzbüntetés. Visszatartó erő nulla, talán nem is ez a szándék. Félóra zsidózás, cigányozás Széles Gábor televíziójában maximum százötvenezer forint – a hülyének is megéri. 

Amikor - lassan három éve már - 2006 szeptemberében a forradalomnak hazudott rendbontás keretében egy emberi lényekből álló horda kivonult a budapesti Szabadság térre, hogy lebontsa a valaha Tőzsdepalotaként szolgáló épületet, autókat gyújtson fel, valamint rendőröket verjen, nos, akkor az oknyomozó rejtett mikrorfonjairól elhíresült Hír Televízió két kiküldött munkatársa (Ati és Ákos) mámoros arckifejezéssel üdvözölte – ők mondták így – a forradalmat. Garázdákat, minden rendű és rangú csőcseléket rángatott mikrofonjai elé a két kőkorszaki szaki, drukkoltak nekik, hogy sikerüljön teljesen szétverniük a Magyar Köztársaság fővárosát.

Ez volt a honi televíziózás eddigi mélypontja. Olyan mély szakmai, emberi és morális árok volt ez, amelyet – bár vannak rá kísérletek szép számmal – még sokáig nem fog tudni meghaladni a honi televíziózás. A Hír Tv-t e mutatvány után másnap rendkívüli ülésen kellett volna hosszú hetekre elsötétíteni, a két ügybuzgó „kollégát“ pedig szakmai és emberi alkalmatlanságuk miatt örök időkre elzavarni a pályáról. 

Persze, nem ez történt, hanem az, hogy az ügy nagyságrendjéhez képest nevetséges, cirka egymillió forintos büntetést kapott a Fidesz-közeli televíziós társaság. Nem tudom, kifizették-e már a büntit, talán fellebbeztek a döntés ellen, és kimosták őket az ügyvédek, oszt jónapot.