Ás a postás
Az idáig is tudtuk, hogy a postás mindig kétszer csenget, de hogy időnként ásni is szokott, az még nekünk is új. Arról a 21 éves debreceni postásról...
Az idáig is tudtuk, hogy a postás mindig kétszer csenget, de hogy időnként ásni is szokott, az még nekünk is új. Arról a 21 éves debreceni postásról van szó, – illetve már csak volt postásról, merthogy páros lábbal kirúgták - aki a napokban úgy döntött: majd ha fagy, akkor hordja ki azt a rengeteg népszavazási értesítőt, jelesül 732 darabot, inkább elássa valahol, jó helyen lesznek azok a föld alatt, nyugodjanak békében!
Még az is lehet, hogy bizonyos szempontból igaza volt. Népszavazási értesítőket kézbesíteni nem csak fárasztó, de nagyrészt értelmetlen is. Egy csomóan úgysem mennek el szavazni, gondolhatta hősünk, nekik aztán tényleg teljesen fölösleges az a sok papír.
Aki meg elmennének, azok sem biztos, hogy jól szavaznának. Mert nem könnyű ám jól szavazni, főleg, ha a kérdések olyan kacifántosan vannak megfogalmazva, hogy még egy nyelvészprofesszor is csak két közlekedési rendőr segítségével igazodik el rajtuk. A legtöbb polgár, hiába hazafiak, meg a haladás hívei, azt sem tudja, mit kell beikszelni, hogy ismét jó legyen magyarnak lenni. Hogy ne kelljen szégyenkeznünk, hanem büszkén menetelhessünk a nemzetek nagy, és széles országútján.
Szóval, induljunk ki abból, hogy a mi postásunk, aki kemény fizikai munkával (fagyott még ilyenkor a föld) elásta a 732 szavazási értesítőt, tulajdonképpen csak jót akart a címzetteknek.
Nem volt nehéz jót akarni nekik, elég volt, ha maga elé képzelte Józsi bácsit és néhány helybéli komáját. Józsi bácsi ugyanis nagyon be van rágva a kormányra. Úgy utálja őket, mint az oroszokat – amikor már lehetett utálni őket, mert előtte persze párttitkár volt, hogy belülről bomlasszon. Na, a Józsi bácsi azt szokta mondani a kormányról, hogy akkor lássa őket, amikor a háta közepét - azt meg ugye csak nagy ritkán szokta bámulni. (Amikor iszik, akkor a tökével szokott példálózni, azt sem látja túl gyakran, eltakarja a pocakja).
El kell zavarni a kormányt ezt beszélte a Józsi bácsi előző nap a Búfelejtőben a cimboráival. És erre az a legjobb módszer, ha nemet mondunk az általuk feltett kérdésekre. Nem, nem és harmadszor is nem! – mondta Józsi bácsi, miközben kikérte a kizárólag törzsvendégek számára szabadalmaztatott fröccsét. Az egyik koma ugyan figyelmeztette, hogy nem úgy van az, nem a kormány fogalmazta meg a kérdéseket, de a Józsi bácsit nem olyan fából faragták, akit csak úgy ki lehet zökkenteni a folyásából.
A fene akar vizitdíjat fizetni, mondta. Majd még hozzátette: abcúg kórházi napidíj!
Ezzel mindenki egyetértett a Búfelejtőben, arra is nemet kell írni a színes papírra, mert azt mégsem lehet hagyni, hogy az ember fizessen azért, ami pénzbe kerül. De a legjobban a tandíj miatt voltak kiakadva. Mondjuk, per momentán, jelenleg speciel nem tervezem, hogy egyetemre megyek, jelentette ki egy újabb fröccs kíséretében Józsi bácsi, de mit lehet tudni, mit hoz a jövő? Mi van, ha holnap mégis kedvem szottyan? Már rég tervezem, hogy kitanulom a kognitív disszonanciát. Azt mondják, az jó szakma, lehet vele keresni.
Újra ittak valamelyest, amitől csak még inkább hangulatba jöttek. Meg főleg indulatba, el is döntötték, hogy nem mennek el szavazni – nehogy már velük szavaztassa meg a kormány a vizitdíjat, meg a többit.
Na, az ilyen és hasonló összevisszaságoktól akarta a mi derék postásunk megmenteni a debreceni polgárságot. Úgyhogy szó sincs róla, miszerint célzottan politikai ügyről lenne szó. S nem is arról, hogy már megint nyomják Krahácsot, s ott tesznek keresztbe a magyarnak, ahol csak tehetik.
Hanem csak annyi az egész, hogy a fiatalember egyszerűen fáradt volt. Hozzászokott már a napi négy-öt levélhez, amit ki kell vinnie a címzetteknek, most meg ugye, egyből 732 darabot tukmáltak rá.
Nem volt kedve aznap dolgozni, balszerencséje, éppen népszavazási értesítős nap volt. Így függ össze minden mindennel: ha nincs Orbán Viktor, meg az ő háromszáz forintos népszavazása, hősünk talán még mindig a Posta megbecsült dolgozója volna.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
