Gyurcsány Ferencnek igaza volt, amikor azt írta a blogján, hogy a Hír TV-sek csak végzik a dolgukat. Minden másban azonban tévedett. Pedig, naivnak nem gondolnánk a volt miniszterelnököt, régóta benne van a politikában, történt már vele egy, s más. Támadták szemtől szembe, és volt alkalma hátulról jövő, „baráti tűzben” is menetelni.

Ez a történet azonban nem úgy indult, hogy a Hír TV „kiderítette”: az egykori miniszterelnök 1984-es szakdolgozatának címe, „A Balaton-felvidék szőlészete és borászata" megegyezett volt sógora négy évvel korábban írt munkájának címével. És, nem is azzal, hogy a volt sógor diplomamunkájának bírálata több helyen is megegyezik a volt miniszterelnök szakdolgozatának bírálatával. Vagyis, ebből az következik, hogy a két dolgozat nem csupán címében, de szövegében is ugyanaz.

Ha a Hír TV-nek megvan Gyurcsány szakdolgozatának a bírálata – és nyilván megvan, hiszen máskülönben honnan tudnák, hogy az megegyezik Rozs Szabolcs dolgozatának bírálatával – akkor nyilván maga a dolgozat is a birtokukban van.

Tudják, mi van benne, csak még nem mondják. Majd mondják, ha itt lesz az ideje. Valamikor. Holnap, holnapután – de akkor majd éjjel, nappal, minden hullámhosszon.

Mielőtt oknyomozó kvalitásokkal ruháznánk fel a Hír TV-t, emlékeztessünk arra, hogy ez a Hír TV ugyanaz a csatorna, amelyik 2006 szeptemberében, az őrjöngő, autókat felgyújtó, kirakatokat betörő - és adott esetben lincseléstől sem visszariadó - tömeg láttán forradalmat vizionált.

Ebben a mostani esetben sincs szó oknyomozásról. (Az ugyanis újságírói műfaj, s mint ilyen, nem egyenlő a politikai bűnözéssel). Gyurcsány Ferenc szakdolgozata ugyanis valószínűleg már jó ideje a Hír TV-nél van. Körülbelül azóta lehet náluk, amióta eltűnt a pécsi egyetemről. Nem ők szerezték meg a Balaton-felvidék szőlészetéről és borászatáról szóló írást, hanem valakik odaadták nekik.

Mindig vannak jó emberek, és vannak véletlenek. Tudjuk ezt, ha máshonnan nem, hát onnan, hogy évekkel ezelőtt egyes ügyészségi anyagok előbb landoltak a Magyar Nemzetnél, mint a megvádolt politikai ellenfeleknél, és azok ügyvédeinél. Az ügyészség persze tagadott - tőlük nem szivárgott ki semmi. És ez akkor valóban nagyon életszerű volt, mert mi más is történhet egy nyomozati anyaggal, kihallgatási jegyzőkönyvvel, mint hogy befújja a szél a Magyar Nemzet postaládájába.

Furcsa szelek fújnak Hunniában.

Mindez, ismételjük meg, nem oknyomozó újságírás. Hanem, finoman fogalmazva is, kapcsolati tőke, és annak hasznosítása. Ha kevésbé vagyunk visszafogottak, akkor azt kell mondanunk, hogy a politikai leszámolásra alkalmas maffiamódszer.

Karaktergyilkosság, ha úgy tetszik: amortizálás. Nem alkalmi, kedvtelésből, hanem hivatásszerűen, szakmányban végzett tevékenység. Néhány évvel ezelőtt maga Semjén Zsolt dicsekedett azzal: neki és Navracsics Tibornak jutott a feladat, hogy amortizálják Gyurcsányt.

Szép, nemes, felemelő megbízatás lehetett, istennek tetsző cselekedet.

Amikor kiderült Schmitt Pál plágiumgyanúja – nem kiszivárgott, hanem egyből tudni lehetett, hogy honnan van a „törzsanyag” döntő része – akkor a másik oldalon is lépni kellett. Találni kellett „valami terhelőt”.

Körülbelül ekkor tűnhetett el Gyurcsány Ferenc dolgozata a pécsi egyetemről. Most meg, amikor szükség lett rá, előkerült Rozs Szabolcs, Gyurcsány egykori sógora. Még a volt anyós is nyilatkozott, akiről eddig azt sem tudtuk, eszik-e, vagy isszák. Rozs néni csak a Hír TV-nek nyilatkozott – mint valami újmódi celeb, akit a mai kor szokása szerint exluzív szerződés köt valamelyik csatornához. Rozs néninek a Hír TV-vel van szerződése, lelke rajta.

Gyurcsány most minden bizonnyal csatát vesztett, de a háború nélküle is folytatódik. Igaz, mostantól új ellenséget kell keresni. Mert a Vezénylő Tábornok, a Kedves Vezető, rosszul, nyugtalanul alszik. Ott van neki a háza után csak részben megfizetett adó, a családi gazdaságok helyett a Fidesz-közeli oligarchák földhöz juttatása, a bevezetendő telefonadó, a gazdaság stagnálása, a növekvő infláció, az évtizedek óta nem tapasztalt mértékű szegénység. Botrány, botrány hátán. Hiába tálalták fel neki a hű szolgák a gyűlölt ellenfél fejét, a bajok csak fokozódnak.

Marad hát a háború. Mert a Kedves Vezetőnek azért mégis az emberek a legfontosabbak. S ha már kenyérre nem futja szegényeknek, legalább győzelmi jelentésekben ne szenvedjenek hiányt.