Még a vonat sem indult Auschwitzba, csupán két transzparens borzolta a kedélyeket –már akiét, persze. Az MLSZ-nek nem tetszettek a feliratok, ezért is a példásan gyors büntetés – másfél milliót kell most fizetnie a Ferencvárosnak, amiért néhány „szurkolója” ország-világ előtt kijelentette, hogy nem volt holokauszt, más „drukkerek” pedig aziránt érdeklődtek hogy milyen 6 millió? (Gyengébbek kedvéért: milyen hatmillió áldozatról van szó?)

A transzparensek tartalmáról nincs mit mondani.

Egyszerűen gazemberség.

A holokausztot tagadók a nem holokauszt megtörténtét tagadják, hanem azt üzenik a világnak, hogy ami egyszer megtörtént, az megtörténhet még egyszer. És hogy ők a maguk részéről örülnének, ha megtörténne. Ezek a derék ferencvárosi „drukkerek” nem azt kommunikálták, hogy a történészek hazudnak, hanem azt, hogy mocskos zsidók, a Dunába velük.

Más nem lehetett, normális ember történelmi tényeket nem von kétségbe. Megtörtént a tatárdúlás, a Mohácsi vészt sem pihent agyak találták ki, és a francia forradalom létét sem vonja kétségbe senki.

Az FTC elfogadta a büntetést, nem tiltakoznak az ítélet ellen. Sajnálják, ami történt, és fizetnek, mint a katonatiszt.

Rendben is lennénk. Hanem azért még sincsen minden rendben. Ezt a gyalázatot – a két transzparensre gondolok – valaki, vagy valakik elkészítették. Talán, kellő kézügyesség, vagy önbizalom hiányában nem sajátkezűleg, hanem megrendelték valakitől. Valami ügyes kezű mestertől, akinek van már jártassága és gyakorlata az ilyen jellegű feliratok elkészítésében. Lehet, ingyen csinálta az illető, öntudatból és elkötelezettségből – mert azért az már tényleg elképesztő, amit ezek a zsidók megengednek maguknak.

Az is lehet, hogy „csupán” pénzért dolgozott a mester. Megkérte rendesen az árát. Mert ő ebből él. Hogy neki nem remeg a keze, és köztudott, hogy bármilyen feliratot bátran rá lehet bízni. Mindegy neki, hogy mit ír: „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom”, vagy „Nem volt holokauszt”.

Ez is betű, az is az.

Már csak be kellett vinni a stadionba. Nem lehetett nehéz, egy ilyen transzparens legföljebb, ha egy kilót nyom, még kigyúrt, baromarcú állatnak sem kell lenni ahhoz, hogy valaki a vállára véve végigvonuljon vele a városon.

A beléptetésnél sem volt gond.

Van nálatok vágó-szúrószerszám? Nincs. Akkor jó, mehettek. Egy pillanat, mi az a felirat? Semmi különös, csak az van rajta, hogy Nem volt holokauszt. Tényleg nem volt? F@szom tudja, anyám sem élt még akkor. Na, menjetek, jó szórakozást! Hajrá Fradi!

Aztán elkezdődött a mérkőzés, aki nem vak, láthatta, mi van odaírva. Ellenőr, biztonsági emberek, jó érzésű szurkolók. Edzők és játékosok, kékek és zöldek. Mindenki.

Nem szólt senki semmit.

Persze, lehet, hogy mégis. Akár elképzelhető is lehet a jelenet, hogy az egyik partjelző, amikor éppen nem volt játékban a labda, odament a játékvezetőhöz: -Sporikám, látod, amit én látok? - Hogyne látnám. Azt a kurva jó mellű csajt a második sorban? Baszkikám, annyira látom, hogy alig tudok a meccsre koncentrálni. - Nem arra gondolok, hanem arra a transzparensre. Hogy nem volt holokauszt. - Hülyeség, már hogyne lett volna! De ez most nem a mi gondunk, inkább azt mondjad meg nekem sporikám, hogy most a kékek, vagy a zöldek dobják a taccsot?

És talán a páholyból, meg a tévéstúdióból közvetítő sajtómunkások is észrevehették a gyalázatot. Egyikük mondjuk, be is szólt a fülesen a szerkesztőnek: - Nem kellene jelezni a nézőknek? - Mire gondolsz? - Hát hogy egy meg nem engedett felirat van a nézőtéren. - Nem a mi dolgunk, te csak mondd, hogy mikor kinél van a labda, meg hogy akkor most tényleg les volt, vagy a bíró elnézte.

Gond nélkül ért véget az örökrangadó. Sem a rendezőknek, sem a rendőröknek nem volt dolguk.

Senkinek nem volt semmi dolga.

Tavasszal újból találkoznak a csapatok. És jövőre újra.

Nem lesz vége ennek sosem.

Ezért hívják örökrangadónak.

A klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata