„Fájt volna annak a lánynak az igazság,

szemébe néztem, és azt mondtam,

nem vagyok házas.”

Amit Orbán Viktor mond, azt nem kell komolyan venni. Ül a tisztáson, mint a viccbéli nyuszika, reszeli a körmét, közben hülyeségeket beszél.

Jó helyről tudjuk ezt: tőle magától.

Nem mindig füllent, csak amikor ez érdekében áll. Leginkább éjjel, nappal, minden hullámhosszon.

2006-ban amerikai diplomatáknak azt mondta: Hagyják figyelmen kívül, amit mondok a kampányban.

Az európai uniós nagykövetekkel találkozva pedig ezzel mentegette magát: Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok. (Pay no attention to what I say to get elected).

Ezek szerint csak azért voltak a szép szavak, mert meg akarta szerezni a nőt! Azért hazudta szépnek a mosolyát, ringónak a járását, csilingelőnek a kacagását, hogy azután ágyba vihesse. Ahogyan a KFT zenekar énekelte a Balatoni nyár című dalban: „Fájt volna annak a lánynak az igazság, szemébe néztem, és azt mondtam, nem vagyok házas.”

Fájt volna az embereknek, ha tudják, hogy Orbán mit akar. Nem azoknak, akik átláttak rajta. Nekünk nem volt nehéz: tudtuk, hogy hiába hiszi istennek magát, ő sem akarhat mást, mint amit lehet.

Hanem azokról a milliókról, akik elhitték, amit a Kedves Vezető hazudott. Nem csupán haszonlesésből hitték el Orbán hazugságait, hanem azért, mert hinni jó. Egyszerűbb és kényelmesebb, mint gondolkodni, és szembenézni a valósággal.

Lehetett tudni, hogy magától nem lesz egymillió új munkahely. Hogy nem lehet egyszerre adót csökkenteni, és közben a kiadásokat növelni. Aki már tartott el családot, igazgatott akárcsak három emberből álló céget, tudja ezt. Ahol kevesebb a bevétel, ott csak hitelből lehet többet költeni.

Nagyon alapvető, tudható igazság ez - mégis mennyien bedőltek neki.

Csak hát, miután a Wikileaks-től megtudtuk, hogy Orbán Viktor kijelentéseit Orbán Viktor sem veszi komolyan, adódik a kérdés: miért higgyünk Orbánnak?

Amit évekkel ezelőtt mondott, nem volt igaz. Lehet, hogy az sem igaz, amit most mond?  És amit holnap mond? Holnaputánra már az sem érvényes?

Egyáltalán: tudja még valaki, hogy a Kedves Vezető mikor mond igazat, és mikor nem? És ő maga, vajon tudja-e? Talán nem is szándékosan hazudik – ebben az esetben nagyobb a baj, mint gondolnánk.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem tudtuk, hogy ilyen. Lehetett tudni róla, látszott rajta. Most már mindegy: mi szakajtottuk, nekünk kell szagolnunk.