Pénzügyi guruk kipipálva, Reset Hungary, írja Orbán Viktor a Facebook rajongói oldalán.

Amikor ezeket a sorokat írom, 7753-an álltak a Fidesz-vezér rajongói közé, fél nappal ezelőtt is megnéztem az oldalt, akkor még csak 7652-en voltak. Gombamód szaporodnak az Orbán-fanok, exponenciálisan nő a számuk - még belegondolni is gyönyörűséges, mi lesz itt, ha mindenki hoz magával még egy embert.

Tanácsokat vár a Vezénylő Tábornok, hogy miről is szóljon a pénteken elmondandó értékelő beszéde. Nem mintha nem lenne már készen, szorgos elemzők dolgoznak a dolgozaton időtlen idők óta, nem néznénk ki Orbánból, hogy mint a rossz diák, az utolsó percre halasztaná a lecke megírását.

A „reset” szó - azoknak mondom, akik még nálam is kevésbé jártasak az informatika világában – leginkább egy állapot visszaállítását jelenti. Ha ehhez hozzátesszük a Hungary – magyarul: Magyarország – kifejezést, akkor Magyarország visszaállításról lenne itt szó.

De hová is kell visszaállítani az országot, meddig kell visszavinni, hová kell visszamenni?

Száz, kétszáz évet, vagy meg sem állni vele a középkorig? Netán, és ez látszik valószínűbbnek, mindnyájunk Bölcs Vezére megelégszik nyolc esztendővel is?

Nyilván arról van szó, hogy nyolc esztendőt kellene resetelni.

Mert akkor még tiszta és becsületes kezek irányították ország hajóját, élén a daliás kapitánnyal, aki még soha sem hazudott az embereknek. Igaz, Kaya Ibrahim, és a Joszip Tot nevű vendégmunkás ellopott útlevelével vásároltak ezt-azt – leginkább egyetlen nap leforgása alatt 14, köztartozásos céget, sokmilliós gondtól szabadítva meg ezzel az államháztartást, mire is költse a pénzt. De ezekből szerencsére nem lett ügy, egyetlen szereplőt sem vezettek el bilincsbe verve, merthogy a legfőbb ügyészség osztotta az Orbán-közeli Simicska Lajos igazságát: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

És tényleg mindenkinek jogában áll, hogy a saját érdekei ellen cselekedjen - főleg, ha később ezek az érdekek néminemű kompenzálást nyernek. Nyilván ezért vásárolta meg a makulátlan hírű Kékessy Dezső (Lévai Anikó cégtársa) rokona Orbánék Haris közi lakását a bekerülési ár százszorosáért – és a piaci értéknél is jóval magasabban.

Emiatt sem kellett senkinek bilincsbe verve mászkálnia a sajtómunkások hada előtt. Később Kékessy Dezsőt Orbán miniszterelnök kinevezte párizsi nagykövetnek. Ahol utóbbi valóban olyan jól szolgálta a magyar ügyet, hogy korábban sohasem látott mennyiségű pénzt költöttek a kinti követség épületére – a nálunk szegényebb nemzetek, USA, Svédország, stb., diplomatái meg csak sárgultak az irigységtől.

Hogy ezek a magyarok, milyen jól vannak eleresztve!

És ekkortájt hangzott el a másik híres mondat: ne mi kapjuk a legtöbbet! A miniszterelnök visszafogottsága ezúttal is megtette a hatását, az adófizetők pénzéből kifizetett pályázati pénzekből tényleg nem a felesége cége kapta a legtöbbet. (Ők csak a második legtöbbet kapták…)

Háromhetente ülésezett a parlament, két évre szólt a költségvetés, a kormányülésekről nem készült jegyzőkönyv, milliárdokat öltek a Torgyán felügyelte FTC-be, a Deutsch-Für-nem-Für Tamás által megrendelt, ám soha nem használt beléptető rendszerekre.

Országimázs, Ezüsthajó, Hídember, Happy End, Bánk bán – ezeket az időket sírja vissza most az ország volt és leendő miniszterelnöke, amikor Reset Hungary! csatakiáltással küldi az ütközetbe a híveit.

Mintha mindenki hülye lenne, és nem emlékezne már semmire.

Pedig ez volt az a Magyarország, amit a Felcsút igazolt futballistája ránk hagyott. (Más kérdés, és a leányzó fekvésén csöppet sem változtat, hogy az Orbánt követő kabinetek alkotó módon fejlesztették tovább a magát ki tudja milyen alapon polgárinak nevező kormány által kifejlesztett lenyúlási technikákat.)

Reset Hungary! Ebbe a szép régi világba ígér visszatérést Orbán.

(Én leginkább a pénzügyi gurukért aggódom: mit tudhat róluk a Fidesz, amiért ők is ki vannak pipálva?)

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata