Fenyegetnek tehát e derék szélsőségesek, újabban már nem is pert helyeznek kilátásba - ennél jóval kézzelfoghatóbb szinten zajlik a félelemkeltés. Jobbikék már a demokratikus látszatokra sem adnak: tavaly ilyenkor a például kereskedelmi televízióknak üzentek, ha olyan helyzetben lesznek, mondták, mindkét magyar kereskedelmi tévét meg fogják szüntetni. De nem csupán a megszüntetés vár rájuk, tették hozzá, székházaikat is földbe döngölik – írmagja se maradjon annak, amit ők nem kedvelnek.

A rendőröket is megfenyegették. Egy szentendrei magántelken gárdistákat avattak az egyébként jogerős bírói végzéssel betiltott szervezet tagjai, s amikor a rendőrség ez ellen fellépett, közölték velük: azért hoztak magukkal annyi fényképezőgépet, mert, ha majd kormányra kerülnek, akkor az itt intézkedő rendőrök közül senki sem kap majd munkát az egyenruhásoknál.

Mi, a Jobbiknál jobbhoz szokott állampolgárok jobb híján csak kapkodjuk a fejünket. Ha jókedvünkben lennénk, azt hihetnénk, vicc ez, ami mifelénk mostanában történik. Nevetnénk a letűnt korokat idéző, jelmezkölcsönzőből bérelt maskarák által sugallt viseltes ideológiákon. Hahotáznánk a kakastollas csendőrökön, mert tudnánk, hogy amint vége az előadásnak, a szereplők meghajolnak, bezsebelik a mérsékelt tapsot és hazamennek a legények.

De nem nevetünk, mert az előadás, amelyre befizettek bennünket, nem egy vidám darab, hanem szomorújáték. Rémálom – amiből talán még nem késő felébredni.

Az  Amerikai Magyar Népszava - www.nepszava.com - számára írt cikk írott változata