Eszem ágában sincs megkérdőjelezni Regőczi Miklós szavainak hitelességét. Nyilván minden úgy van, ahogyan azt a Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek elmondta. És bizonyára igaz lesz az is, amit majd még el fog mondani. (Már ha kell még nyilatkoznia szegénynek ezután is.)

Regőczi Miklós - ha lenne még valaki e honban aki ne tudná kicsoda -, nemrégiben még a BKV kommunikációjáért felelős vezérigazgató-helyettese volt. Ebbéli funkciójából kifolyólag jelenleg gyanúsított, a nyomozó hatóságok hűtlen kezeléssel vádolják. Először előzetes letartóztatásba helyezték, idővel ez háziőrizetre változott, néhány napja pedig már szabadlábon védekezhet.

A fogvatartás enyhítése, majd megszüntetése nyilván semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy a két újságban, de főként a Magyar Nemzetben terhelő vallomást tett a fővárost irányító koalíciós pártokra és politikusokra.  Az, hogy szabadlábon védheti magát a hűtlen kezelés ellen, nyilván kizárólag annak köszönhető, ami a határozat indoklásában is szerepel. Vagyis, hogy a szökésétől, nem kell tartani, attól pedig különösen nem, hogy bűntársaival összebeszélne, nyomokat tüntetne el, vagy bármilyen más módon nehezítené, netán lehetetlenné tenné az ügy felderítését.

Regőczi Miklós jó magaviseletet tanúsított, végig együttműködött a nyomozó hatóságokkal, őszinte, feltáró vallomást tett. Mondhatni: mindent elmondott, amit a nyomozó hatóságok tudni akartak.

Ráadásul mindezt jóval életszerűbben tette, mint az ugyancsak hűtlen kezelésel vádolt, és azóta szintén szabadlábra helyezett Balogh Zsolt. (Szintén vezérigazgató-helyettes, később megbízott vezérigazgató).

Regőczi nem égette magát holmi Nokiás dobozokkal, nem árnyalta a  képet olyan, festő ecsetjére kívánkozó életképpel, minthogy Hagyó Miklós a folyosón a nyakát szorongatta. És nem tette nevetségessé magát olyan gusztustalan hülyeséggel, hogy amikor előszőr találkozott Hagyóval, az éppen két kézzel tömött a szájába a negyven deka párizsit.

Nincs baj ezzel, pontosabban: nem ezzel van a baj. Nem az a gond, hogy Regőczi menti az irháját. Mindenkinek jogában áll az ellene felhozott vádakkal szemben védekezni, az általa elkövetett bűnöket jelentéktelennek láttatni, enyhébb megvilágításba helyezni.

Az már sokkal problémásabb, hogy a Regőczi Miklósnak tulajdonított hűtlen kezelés nem egy hirtelen felindulásból, netán gondatlanságból, figyelmetlenségből elkövetett vétség. Nem olyan, mint amikor valaki az autójával a kelleténél később fékez, mert figyelmetlen volt, elővigyázatlan, vagy egyszerűen csak felületes.

A hűtlen kezelést nem lehet véletlenül, a másodperc törtrésze alatt elkövetni. Mielőtt hirtelen megvilágosodott hősünket piedesztálra emelnénk, rögzítsük a tényeket: Regőczi éveken keresztül része volt a Nagy Szerkezetnek. Nem is kis csavarként, jelentéktelen homokszemként, hanem anyagilag és erkölcsileg megbecsült, fontos kötőelemként vett részt a BKV működésében.

Kiszállhatott volna bármikor, szólhatott volna, hogy ez így nem lesz jó. Mondhatta volna, hogy nem kell a milliós fizetség, hagyják őt békén a magyar átlagot jelentősen meghaladó béren kívüli juttatásokkal. Mert nem erkölcsös, ami itt megy, vállalhatatlan.

Mondhatta volna, hogy ő ezt nem csinálja tovább, bemehetett volna a rendőrségre, az ügyészségre, a Népszabadsághoz, a Magyar Nemzethez, bárhová.

Már évekkel ezelőtt elmondhatta volna, amit most elmondott.

Nem tudni, hogy Regőczi miért éppen most tartotta szükségesnek, hogy elmondja, amit már évekkel ezelőtt el kellett volna mondania, de biztosan oka volt rá, hogy a választási kampány finisében, az első forduló előtt nem egészen három héttel kezd el dalolni.

Naná, hogy szabadlábra helyezték, amilyen gyorsan csak lehet. Akinek ilyen szép énekhangja van, azt vétek lenne rabságban tartani. Érdes, kissé áthallásos baritonja van a volt vezérigazgató-helyettesnek - messzebb is hallatszik, mint a Balogh Zsolté.

Nincs ok az adófizetők pénzén tovább őrizni Regőczi Miklóst. Akiknek ez fontos volt,  azok már minden tudnak, amit Regőczitől tudni akartak.