Újabb hungarikummal gyarapodott a magyarság repertoárja: az ősmagyar agysebészet, és a kitörési pontként funkcionáló fogturizmus után itt van a politikai pávatánc, úgyis, mint a magyaros táncrend szemet gyönyörködtető gyöngyszeme.

A pávatánc nem olyan, mint a csárdás, amit jókedvből, vagy szomorúságból ropnak, hanem a diplomácia művészete, ami olyankor kerül előtérbe, amikor a szövetségeseket és a barátokat kell becsapni.

Mindezt magától a Kedves Vezetőtől tudjuk, ő fogalmazott ilyen nyíltan és egyértelműen, amikor a kormány két évét értékelte. Pedig megtehette volna, amit megtett már többször is: hogy mellébeszél és maszatol. De a miniszterelnököt újabban nem ebből a fából faragták. Sőt, egyáltalán nincs fából: hiába a magas sarzsi, az odalentről már épp hogy csak emberinek látszó személyiség, Orbánt nem csupán a nagy dolgok, de az élet apró örömei is megérintik. Nem a levegőbe beszélünk: a Kedves Vezető azt mondta, hogy a pornót nehéz definiálni, de aki látja, az tudja, hogy az.

Ami a szívén, az a száján a miniszterelnöknek. Ha ő úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank, az IMF és a hozzájuk hasonló lúzerek azért vannak, hogy barátkozást színleljünk velük, miközben rútul, gúnykacajok közepette átvágjuk őket, akkor azt sincs oka eltitkolni, hogy ezt jónak, erkölcsösnek, mi több, hungarikumnak tartja.

Régebben szemérmesebb volt a Kedves Vezető: jó egy évvel ezelőtt a külföldi nagykövetek előtt még csupán annyit mondott, hogy ne azt nézzék, amit mond, hanem azt, amit tesz. Ez is őszinte megnyilvánulás volt, igaz, nem annyira pökhendi, mint ez a mostani, a táncrendet idéző pávatáncosra sikeredett, zavart megszólalás.

A kettős beszéd, amely idáig leginkább verbálisan létezett, mostantól már a testbeszédben is kézzelfoghatóvá válik. Azt már egy ideje tudjuk, hogy amikor valamit megvédenek, akkor annak az ellopására gondolnak, és hogy a nemzeti együttműködés azt jelenti, hogy mindenki fogja be a száját. A nemzeti konzultáció a Kubatov-lista frissítését, azaz, közpénzen megvalósított adathalászatot jelent, az azonnali és radikális adócsökkentés, a sokat emlegetett söralátéttel súlyosbítva, pedig nem jelent semmit.

Erről Varga Mihály, a nemrég miniszterré kinevezett IMF-tárgyaló tudna beszélni, aki a napokban elpanaszolta, hogy az elmúlt húsz évben még soha nem töltötte ki olyan nehezen az adóbevallását, mint most.

Az is hungarikummá válik valahol, hogy mi magyarok mindenki másnál jobban tudunk a sorok között olvasni. Az élet az, amely megtanított bennünket erre, s hiába hittük, hogy egy életre elfelejthetjük ezt a tudományunkat, most újból itt az ideje, hogy hasznosítsuk az egypártrendszer idején tanult technikákat és fortélyokat.

Ezzel együtt, jó lenne legalább sejteni, hogy a politikai pávatánccal mi a Kedves Vezető célja. Valóban meg akarnak állapodni az IMF-fel, mint mondják, vagy csak riszálják magukat, mint a fürdős páva. És ha igen, akkor miért nem sikerült mindez tavaly november óta? Mert nem az a kérdés, hogy szükségünk van-e a védőhálónak becézett hitelkeretre, hanem az, hogy ezt a kormány is így gondolja-e.

Halványlila segédsejtelmünk sincs semmiről, nem avatnak be bennünket semmibe. Ebből kifolyólag azt sem tudni, hogy amit mi, földi halandók, gazdasági és politikai ámokfutásnak észlelünk, az ténylegesen egy jól átgondolt, de annál gonoszabb rendszer része, melynek végén Orbán és csapata túszul ejti Magyarországot. Vagy, épp ellenkezőleg, minden az, aminek látszik: átgondolatlan kapkodás, buta, hozzá nem értésről tanúskodó tánclépések rögtönzött sorozata.

Páva legyen a talpán, aki eligazodik ezeken a táncrendes fiúkon.