A kormány két héttel meghosszabbította a nemzeti konzultációs kérdőívek visszaküldési határidejét. Vagyis, nem július 1-ig, hanem július 15-ig válaszolhatunk az egymilliárd forintba kerülő kérdésekre. A döntést azzal indokolták, hogy nagyon nagy az érdeklődés, és mindenkinek lehetőséget szeretnének biztosítani arra, hogy elmondja a véleményét.

Elsőre azt hihetnénk, hogy ezek már megint hülyének néznek bennünket. Cinikus és pökhendi magyarázatot adnak, mert megtehetik, senki sem zavarja el őket sehová.

Logikus lenne ez a magyarázat, ám nincs igazuk azoknak, akik így gondolják. Az érdeklődés ugyanis, ezt nekem is volt alkalmam tapasztalni, tényleg minden képzeletet felülmúl.

Az elmúlt egy hónapban több alkalommal is próbáltam visszaküldeni a nemzeti konzultációs kérdőívet, de idáig valami mindig közbejött. Például az, hogy olyan hosszú sor állt a postán, hogy nem tudtam kivárni, míg sorra kerülök. Meg is kérdeztem az egyik dolgozót, hogy miért nem tesznek már valamit, itt állnak az emberek ebben a bazi nagy hőségben, majd bosszúsan dolguk végezetlenül, a kormányt szidva távoznak, de ő csak széttárta a karját, ezzel is jelezte, hogy tehetetlen az ügyben.

Próbáltan interneten elküldeni a véleményemet, mert már erre is van lehetőség, de akkora volt az érdeklődés, hogy lefagytak a szerverek.

Nem volt nehéz rájönnöm: Magyarország minden polgára a nap 24 órájában nemzeti-konzultál.

A postán egyébként az is feltűnt, hogy főként idősebb várták, hogy sorra kerüljenek. Kiderült, hogy a család őket bízta meg azzal, hogy fogják a sort, amíg ők dolgoznak, vagy valamilyen szabadidős tevékenységet folytatnak. Mások kis csoportokba verődtek, barátságok, szerelmek szövődtek, egyesek házasságkötésről is tudnak, de ezt nem erősítette meg senki hivatalosan.

Az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha telefonon is válaszolhatnánk, de még ennél is jobb lenne, ha az illetékesek kitalálnák, hogy mi a véleményem a nemzeti konzultációjukról. Gyanítom ugyan, hogy sejtik ők ezt enélkül is, de azért jobb a bizonyosság, ha első kézből, akarom mondani, első fejből tudják meg, hogy mi van.

Jelzem, semmi sincs, leszámítva egy sokba kerülő, fölösleges és szánalmas gyűlöletkampányt. Ezért aztán az lenne a legjobb, ha nem két héttel, hanem határozatlan időre hosszabbítanák meg a nemzeti konzultációt. Bármeddig vissza lehessen küldeni. Nem csak a kérdésekre adott válaszokat, de bármit, bárkit, bárhová.

Még azokat is, akiket annak idején megválasztott a polgár, és most már a veri a falba a fejét, hogyan lehetett ennyire oktalan. Persze, ez nem csak az ő hibája. Elkerülhető lett volna minden, ami velünk történt, ha már öt évvel ezelőtt is lett volna nemzeti konzultáció. Egyetlen kérdéssel, mely így hangzik: akarja-e Ön, hogy olyan kormánya legyen az országnak, amilyet nem akar.