Aztán csak törvényesen, emelte fel tréfásan a mutatóujját Péterfalvi Attila, aki az adatvédelmi hatóságnál dolgozott. Ő volt ott a góré.

Hosszabb neve volt a hivatalnak, de ezt ő maga sem tudta megjegyezni. Nem is lett volna értelme, jó volt ez így is.

Naná, hogy törvényesen, válaszolta neki a Fidesz. Ismersz bennünket Attila, tudod, hogy mi mindig törvényesen járunk el. Ha akarnánk, sem járhatnánk el törvénytelenül, mert ebben az országban mi vagyunk a törvény.

Jót nevettek ezen, de Péterfalvi ismét felemelte a mutatóujját. Nekem még futnom kell néhány kört, mondta a Fidesznek. Riszálni a hátsóm, kéretni magam. Meg csóválni a fejem és az aggodalmaimat hangoztatni.

Hát csóváljad, mondta a Fidesz, és hangoztassad az aggodalmaidat. Mi addig szépen gyűjtjük az aláírásokat, megyünk házról házra, pontosítjuk a listáinkat.

Legyen neve az újszülöttnek, ráncolta a homlokát Péterfalvi. Tessék törvényt alkotni arról, hogy bemehettek az emberek lakásába. Mert nekem, veletek ellentétben, a látszatra is adnom kell. Sőt, a látszat az egyetlen, amire adni szoktam. Úgyhogy kedves Fidesz, most majd szépen azt nyilatkozom a sajtónak, hogy aggályaim vannak, mert amire ti készültök, az alkalmas a listázásra.

Csak aggódjál nyugodtan Attila, mondta Fidesz. És majd szóljál lécci, ha abbahagytad.

Ne feledjétek, nem lehet kereskedelmi tevékenységet folytatni az emberek lakásában, intette őket az adatvédelmi hatóság vezetője.

Erre aztán kitört a röhögés. Attila, mondta a Fidesz, láttál te már minket kólát árulni? Hát mit gondolsz te rólunk, szatócsok vagyunk, akik haszonlesésből kifolyólag mennek el az emberekhez? Szerinted sört adunk el nekik? Dobozos tejet, energiaitalt?

Tetszett a Fidesznek a saját vicce, térdét csapkodta a röhögéstől. Még Péterfalvi is majdnem mosolygott.

Rendben van, tegyétek a dolgotokat. De a jövő hétre meglegyen a törvény, nem szeretném, ha ráncos maradna a homlokom. Azt szeretném, ha mindenki a saját szemével látná, hogy itt minden törvényesen zajlik. Különösen az, ami egyébként törvénytelen.

Persze, mondta a Fidesz, tudod te jól, nekünk törvényt alkotni egy pillanat, vagy még annyi se. Az alaptörvényt is milyen gyorsan összedobtuk, ércnél maradandóbb, gránitszilárdságú. Szájerné férje eszkábálta a vonaton, a laptopján.

IPad volt az, nem laptop, pontosított Péterfalvi.

Az jutott eszébe, hogy milyen mókásak ezek a fiúk. És milyen kár, hogy nem mindig ennyire mókásak, hogy tudnak ők másmilyenek is lenni. Azzal a Sólyommal is milyen csúnyán elbántak. Hiába bújt a fenekükbe köztársasági elnökként évekig, leste minden szavukat, amikor kitelt az ideje, eldobták, mint a megunt rongyot. Még bele is rúgtak, azt mondták rá, hogy sértett ember, és hogy lövése sincs az alkotmányosságról.

A Fidesz azonnal kitalálta Péterfalvi gondolatát.

Te csak tedd a dolgod Attila, nem leszünk hálátlanok, mondta a Fidesz. Péterfalvi erre idegesen összerezzent: ismerte már a Fidesz háláját, tudta, hogy az nem politikai kategória. Nem akart úgy járni, mint ahogyan Sólyom nevű illető és még sokan. De tudta azt is, hogy ez nem rajta múlik, nála magasabb hatalmak döntenek életről, halálról.

Megint felemelte a mutatóujját, és tréfásan megfenyegette a Fideszt: na, akkor rakjátok össze azt a törvényt, én meg majd azt mondom, hogy ha törvény alapján tolakodtok be az emberek magánéletébe, akkor az szerintem nem törvénytelen. És akkor már nem fogok aggódni, de ígérjétek meg, hogy kereskedelmi célokra tényleg nem használjátok az adatokat.

Te csak ne félj Attila, egyetlen kotont sem sózunk rá senkire, mondta a Fidesz. Megígérjük, ha kell, letesszük a nagyesküt. Ismersz minket, tudod, milyenek vagyunk: amit mi megígérünk, az meg van ígérve!