Nem elég józannak lenni, annak is kell látszani.

Ez a tanulsága annak, ami november 5-én, kedden a magyar országgyűlésben történt. Vagyis, hogy nem kell rögtön rosszra gondolni, ha ittasnak kinéző embert látunk, már csak azért sem, mert Pálffy István, kereszténydemokrata képviselő, a párt szóvivője mindenkit feljelent rágalmazásért és becsületsértésért, aki azt állítja róla, hogy ittas volt a parlamentben.

Eszünkbe sem jutna ilyet állítani, véleményünk szerint Pálffy István kedden színjózanul botorkált meglehetősen fura módon a parlament padsorai között. Másoknak az ilyen mozgássorozat előidézéséhez súlyos féldecikre, komoly fröccsökre, vagy korsó sörökre van szükségük, de Pálffy Istvánnak ez a természetes állapota. Vagyis, amikor odament az épp felszólaló Józsa István képviselőhöz, nem állt semmilyen tudatmódosító szer hatása alatt. Kezet nyújtva elköszönt a szocialista kollégától, majd elhaladt két jobbikos honatya mellett, egyikükkel, Nyikos Lászlóval szintén parolázott, váltott vele néhány szót, majd angolosan távozott.

Nem azért távozott, amire mozgásából és úgy általában a viselkedéséből következtetni lehetett volna, hanem mert bizonyára halaszthatatlan dolga akadt. Azért hagyta ott az üléstermet, mert mint már annyiszor, most is tennie kellett valamit a nemzetért.

Csak az átlagemberre igaz ugyanis, hogy ha be van rúgva, akkor részegnek látszik, a parlamenti képviselőkre más szabályok érvényesek. Pálffy István, ha zavartan viselkedik, netán alkoholszag árad belőle, vagy teszem azt, magatartásával megbotránkoztat másokat, az nem azt jelenti, hogy részeg lenne.

Még csak azt sem, hogy be lett volna b@szva, mint állat.

Láttunk már részeg embereket, kocsmában, utcán, társaságban, mindenhol előfordulnak ilyen honfitársaink - egyiküket sem tévesztenénk össze soha Pálffy Istvánnal. Más kérdés, hogy mostantól egyes fogalmakat illő lenne átértékelnünk. Ha valaki mostantól zavartan viselkedik, szeme véreres, arcbőre szederkés, ő maga pedig összevissza beszél, nem kell azonnal arra gondolni, hogy az illető ittas. Gondoljuk azt, hogy az illető parlamenti képviselő, ha még dülöngél is emellé, akkor nem kizárt, hogy a pártjának szóvivője. Olyan ember, akinek esze ágában sem lenne inni. Főként munka közben nem, mert a munkáról úgy tartja, hogy az szent és sérthetetlen. Nyilván ezért van, hogy országgyűlés az egyetlen munkahely ma Magyarországon, ahol a büfében szabad alkoholt árusítani. Erre is lehet valamilyen magyarázat, csakúgy, mint arra, hogy a határokon túl élő magyarok miért szavazhatnak levélben, miközben a határokon túl dolgozó honfitársaink nem. Nyilván azért van így, mert az utóbbiak megbízhatatlanok. Csalásra használnák fel a könnyítést, egy levélbe száz szavazatot is beletennének, miközben az Erdélyből, a Felvidékről, Ukrajnából, vagy éppen a Vajdaságból szavazók esetében fel sem vetődik ilyesmi.

Pálffy István egyszer már majdnem pereskedett, amikor Friderikusz Sándor azt állította róla, hogy ittasan vezetett műsort a TV2-ben. Pálffy akkor perrel fenyegette tévés kollégáját, tele volt ezzel a magyar sajtó, aztán csak elaludt valahogy az ügy, kicsinyke kis mínuszos hír lett abból, hogy Pálffy elállt a pertől. Ő tudja miért, nyilván megszánta Friderikuszt - a kereszténydemokratákról köztudott, hogy könyörületesek és készek megbocsátani az ellenük vétkezőknek.

Mindezek szellemében ismét leírjuk, nehogy bajunk legyen belőle: 2013. november 5-én, kedden Pálffy István ugyan zavartan, a parlamenti szokásoktól eltérően viselkedett, de nem volt ittas.