Vártam néhány napot, figyeltem a híreket, de eddig senki sem követelte Pintér Sándor lemondását. Pedig, ha valamikor, akkor most tényleg távoznia kellene a belügyminiszternek.

Igaz, lett volna rá ok korábban is. Például akkor, amikor jó egy évvel ezelőtt a Corvinus egyetemen legalább annyira rasszistának sikerült mutatkoznia, mint állítólagos vitapartnere, Vona Gábor. Ekkor dobta be Pintér Sándor a 47 ezer forintos megélhetési lehetőség mellett a kecskét, mint opciót, és ekkor mondta azt is, hogy a közmunka azért is jó, mert addig sem lopnak. (Előtte Vona a cigánybűnözésről beszélt.)

Távozhatott volna Pintér a márciusi hókáosz után is. Mert bár a hóhelyzet kezelése a rendőrség és más hivatalosságok szerint sikertörténet, ám azok, akik autóikban fagyoskodva, minden központi segítség és információ nélkül élték meg (élték túl) az eseményeket, mindezt másképp gondolják.

S a kormányzati tehetetlenséget tetézte a cinikus, lekezelő, otromba nyilatkozatok sora. A katasztrófavédelem egyik vezetőjétől például, akik szerint ők nem azért vannak, hogy az emberek őket ugráltassák, ha kifogy otthon a kenyér. Maga Pintér is hozzátette a saját okosságát: ő azt próbálta elmagyarázni az embereknek, hogy semmi nem úgy van, ahogyan azt ők érzik - ott vannak a szakemberek, ők tudják, hogy mi van.

Most legutóbb annyi történt, hogy a hét elején, az izsáki rendőrsön Pintér Sándor két kollégája kihallgatás közben agyonvert egy embert. Módszeresen verték agyon a 47 éves Bara Józsefet, akinek - az őt azonosító testvére szerint - pépéé verték a fejét.

Ha a Pintérékét megelőző rendőrség, ahogyan azt évek óta halljuk, szemkilövetős, akkor ez a mostani meg agyonveretős.

Most nyilván megszólalnak majd a jogvédők, akik 2006-os események idején rendőrterrorral kürtölték tele a világot. Hallatja harcos hangját Morvai Krisztina, valamint hű társa, a jogsértésekre szintén igen kényes Gaudi-Nagy Tamás. És feltehetőleg bayerzsolt is hegyezi már a szövegszerkesztőjét, hogy felháborodott cikket írjon az Orbán-közeli Széles Gábor Magyar Hírlapjába. „Ezek nem emberek, hanem állatok”, írja majd az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa.

És a Békemenet harcban edzett katonái is javában készülődnek, hogy megvédjék a… Mit is kell most megvédeni? A rendőrség becsületét? Netán a kihallgatottnak a tisztes eljáráshoz való jogát?

Eddig még senki nem követelte a belügyminiszter távozását. Talán, mert tudható, hogy ennek úgysem lenne eredménye. Pintér már régóta összenőtt Orbánnal, ily módon a miniszterelnök magát menesztené, ha elküldené legfőbb bizalmasát, minden titkok tudóját. Túl sokat tudnak ők a másikról ahhoz, hogy elszakadhatnának egymástól.

Most csak annyit tudni, hogy az izsáki rendőrsön agyonverték a székely Jani motoros fűrészének ellopásával vádolt Bara Józsefet. (Székely nem vezeték-, hanem ragadványneve a károsultnak.) Székely Jani jelentette föl Bara Józsefet a rendőrségen, de, mint mondta, azt ő sem akarta, hogy megdádázzák. Ám B. Csongor és B. Viktor mégis megdázázta Bara Józsefet, aki ezt olyannyira rosszul viselte, hogy a kihallgatás eredményeként meghalt.

A két őrizetbe vett rendőr egyike utóbb azt nyilatkozta, hogy élete legnagyobb traumájaként élte meg azt a félórát, amikor - az amúgy általuk agyonvert - embert megpróbálták újraéleszteni.

Bara József már nem tud nyilatkozni arról, vajon ő miként élte meg az újraélesztési kisérletet megelőző órákat. Sejtéseink azért lehetnek: bizonyára az ő számára is trauma lehetet az agyonverésével telt néhány óra.