Párizsban még azt mondta a terrorizmus elleni tüntetés után, hogy a gazdasági bevándorlás káros és ártalmas, ezért azt meg kell állítani. Megismételte ezt Budapesten is, más szavakkal: Magyarországot meg kell védeni a gazdasági bevándorlóktól.

Nem mintha lennének Magyarországon gazdasági bevándorlók. Aki idejön, csak átutazóban teszi tiszteletét nálunk.

Nem vagyunk célország, innen inkább mennek, mint jönnek.

Erre is van magyarázata. Szerinte az Európai Unió egy közös gazdasági tér, amely a mi közös akaratunkból jött létre. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy valaki idehaza dolgozik, vagy Németországban esetleg Londonban.

Őrület, de nincs benne rendszer.

Lehetne, ha fordítva is megtörténne néha. Hogy a német, vagy a londoni orvosok, ápolók, mérnökök, és mindenféle kétkezi munkások özönlenének Magyarországra.

Mert itt annyi a munkahely, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. És olyan jól fizetnek. A körülményekről nem is beszélve.

Hans Németországból, John Londonból áradozik az otthon maradottaknak. Küldik haza a pénzt, segítik a családjukat. Van ugyan egy kis honvágyuk, de azt mondják, hogy Magyarország valóságos csoda. Kiszámítható minden, megéri itt maradni.

Néhány hónapja boldog cigányokkal találkozott a Kedves Vezető. A boldog, elégedett cigányokat Farkas Flórián környezetében kell keresni.

Azt mondta nekik, hogy Magyarországon hamarosan mindenkinek lesz munkája, sőt, munkaerőhiányra kell felkészülni. De majd megoldjuk ezt is, hiszen Magyarországnak óriási munkaerő-tartaléka van: a cigányság. Akik ma még a kispadon ülnek, és csak a tarcsiban jutnak szóhoz olykor, de övék a jövő. Ők a munkaerő-tartalék, ha elfogy a magyar munkaerő, nem kell nekünk szerb, ukrán, román, vagy ki tudja honnan szalajtott, kiképzett menekült, mert itt vannak nekünk a mi cigányaink.

Farkas Flórián erre nem mondott semmit. Soha nem mond semmit. Pedig, ha rendes roma lenne, nem megélhetési díszcigány, akkor kikérte volna magának.

Hogy az ő népére ne emberként, honfitársként, hanem munkaerő-tartalékként tekintsenek.

Mert ne legyenek illúziói senkinek: nem a minisztériumokban dolgoznak majd a tanult cigányemberek, nem a gyárak vezetésében, a hivatalokban. Hanem, ha már mind elfogyott a hadra fogható magyar, akkor az árokpartokra vezénylik őket. Autóutakra aszfaltozni, vagy ki tudja hová.

De ez még messze van, jelen állás (és a Kedves Vezető) szerint Európa a mi közös országunk, ahol közös akarattal közös munkaerőpiac létesült.

Akkor miért erőltették annyira a röghöz kötést? Ha egy nagy közös gazdasági haza lett a kontinens, akkor miért olyan nagy baj, hogy az orvosok, ápolók, a legjobb szakmunkások nem Budapesten, Debrecenben, Szegeden, hanem Stockholmban, Berlinben és Londonban dolgoznak?

Gyarmat vagyok, gyarmat lettem újra.