Orbán sír
Nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy férfiember elsírja magát. Hogy könnycseppeket morzsoljon el a kezével, elakadjon a hangja, és a szokottnál...
Nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy férfiember elsírja magát. Hogy könnycseppeket morzsoljon el a kezével, elakadjon a hangja, és a szokottnál is nehezebben formálja a szavakat. A nőknek könnyebb, ők szinte bármikor képesek sírni, ám a férfi, tudjuk, más anyagból lett gyúrva: ha egy férfi sír, akkor biztosak lehetünk abban, hogy annak oka van.
Vagy valami nagy tragédia érte a férfiembert, vagy Orbán Viktor Mihálynak hívják.
Orbán Viktor Mihály, a Fidesz újonnan megválasztott elnöke – 39 ellenszavazat, valamint 9 érvénytelen - mintegy másfél órás kongresszusi beszédének végén elsírta magát. Az elkövetkező napokban pszichológusok, pszichiáterek, de talán még színházi emberek is kimerítően elemzik majd, mi késztethette a Fidesz elnökét, hogy könnyek között fejezze be beszédét. Mi, most & itt, csak arra vállalkozhatunk, hogy a magunk szerény eszközeivel megpróbáljuk körüljárni ezt a nem mindennapi eseményt.
Először is azt kellene leszögezni, hogy a mintegy kilencven perces beszédet – figyelem: egy futballmeccs is ennyi ideig tart! – nem sírta végig Orbán. Volt, hogy kiabált, felemelte a szavát, vicces hasonlatoknak, valamint az ilyenkor szokásos későkádári csippentéseknek sem voltunk híján, de sírni csak a végén sírt.
Akkor, amikor arról beszélt, hogy a rendszerváltozás után 17 évvel ő, mármint Orbán Viktor Mihály, nem ilyen Magyarországot képzelt el.
Ha a fenti mondatot alapvetésként elfogadjuk, akkor abból kell kiindulnunk, hogy egy Orbán Viktor Mihály nevű, akkor még liberális és harcosan ateista politikus – csuhások, térdre! – elképzelt egy Magyarországot. Elképzelt magának és nekünk egy országot, de azt akkor még nem mondta meg nekünk, hogy milyen az az ország, amilyet elképzelt a számunkra. Illetve mondott valamit, csak nem azt, amit most már évek óta hallunk tőle.
Mert az a Magyarország, amilyet Orbán Viktor Mihály 17 évvel ezelőtt elképzelt, más volt, mint amilyet az ugyanerre a névre hallgató ember most, 2007-ben elképzel.
1990-ben Orbán Viktor Mihály egy liberális, humánus országban gondolkodott. Hallgass a szívedre, dúdolta, s közben versenyről beszélt, állam és egyház szétválasztásáról – legalábbis, ha jól emlékszünk az akkori Orbán Viktor Mihály szavaira.
Igaz, akkor még elhallgatta előlünk, hogy szerinte a parlament ellenzék nélkül is működik. És azt sem mondta, talán nehogy megijedjünk, hogy ha ő ma lenne kisfiú, legföljebb traktoros lehetne, vagy agronómus. Akkor még nem csippentett későkádárosan a szemével, s rosszul lett volna, ha egy idős asszony kezet csókol neki. Föld alá bújik szégyenében, ha a Bazilikában tömegek imádkoznak érte és családjáért, ha a nála idősebb miniszterei felállva fogadják, amikor a miniszterelnök úrnak megméltóztatik érkezni a kormányülésre.
Arról sem beszélt 17 évvel ezelőtt, hogy a választási szabályokat fel lehet rúgni - majd kimossák a jogászok, oszt jó napot! Vajon mit szólt volna a 17 évvel ezelőtti Orbán Viktor Mihály, ha akkor hallja egykori iskolatársa, Simicska Lajosnak a fantomcégek kapcsán később elhíresült mondatát: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni. Vagy, hogy olyan igazságügy minisztere lesz, aki büszkén vallja, hogy nem ért a focihoz.
Akkoriban émelygett a gyomra, amikor az árpádsávos zászlókat cipelő bőrdzsekis csürhe kifütyülte a Magyar Köztársaság elnökét, Göncz Árpádot. Ma meg, több mint másfél évtizeddel később azt mondja egy interjúban: nincs azzal a zászlóval semmi baj.
Orbán most sír, mert nem olyan Magyarországot akar, mint amilyen ma van. Mint az elkényeztetett, önfejű gyerek, aki Húsvétkor „elrontotta” a nyuszit, és most nem érti, miért nem fut olyan gyorsan, mint amikor még épek voltak a lábai?
Mi, a csendes többség, akik nem szólalunk fel kongresszuson, és nem sírunk a beszédünk végén, szintén nem ilyen Magyarországot szerettünk volna.
Ennél a mostaninál békésebbet, nyugalmasabbat, élhetőbbet.
Úgy tűnik, a dakota közmondások tudora nem hallott még arról, hogy sírni csak a győztesnek szabad.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk szövege
