„Ketten vagyunk a szobában,

Lenin meg én,

Lenin, mint fénykép szobám falán”

„Schmitt Pál a zongoránál,

Fehérebb az orgonánál,

Jaj de szépen játszotta a Liszt rapszódiát”

Láttam a Borsban Schmitt Pál dolgozószobájában a Zembere Kembere hivatali íróasztalát. Régi bútordarab, rajta katonás rendben mindenféle könyek. Főként jogi jellegűek, lévén a köztársasági elnöknek mostantól sűrűn majd kell tanulmányoznia az ilyesfajta munkákat. Még akkor is így van ez, ha ő köztudottan nem ellensúly, sokkal inkább a törvényhozás motorja kíván lenni. Ami hevenyészett, ám a lényeget nagyon pontosan körülíró magyar fordításban annyit tesz, hogy csukott szemmel és gondolkodás nélkül aláír mindent, amit a kormányzó többség törvényként elé tesz.

Az asztalon még egy laptop is kivehető, valamint néhány családi fénykép.

Ennyire puritán, ahogyan ő maga fogalmazza, plebejus ember a mi új köztársasági elnökünk. Sehol egy, a kelleténél cifrább hivalkodás, hogy mást ne mondjunk, a Kedves Vezető fényképe sincs kitéve az asztalára. Feledékenységből, vagy csak, mert még nem volt idő mindenre – talán egyszer megtudhatjuk ezt is.

Mindez csupán azért említésre méltó, merthogy nem volt ez mindig így: a bulvárlap egy másik fotóján Schmitt hat évvel ezelőtti, 2004-es íróasztalát láthatjuk - ott laptop helyett még egy böhöm nagy asztali komputer segíti a Fidesz akkori alelnökének a munkáját. Mellette családi fényképek és egy másik fotó, talán már ki is találta a témában jártas olvasó: magát Orbán Viktort, a Fidesz elnökét ábrázolja a fénykép.

A teljes újságoldal (még kétszer odamásoltam, hogy a hitetlenek is elhiggyék)

Hogy muszáj volt-e kitennie 2004-ben Schmittnek ezt a fotót, nem tudjuk. Valószínűleg nem volt kötelező, bár nyilván baja sem származott belőle. Inkább a saját jól felfogott érdeke munkálkodhatott a függetlenségét a Fidesz számára felajánló Schmittben, amikor – nyilván nem kis hezitálás, a feleségével történt nemzeti konzultációt követően - úgy döntött, hogy Orbán képe is ott lesz a többi fotó és más fontosságok mellett. (Arra gondolni sem merünk, mert már bennünk is dolgozik a megannyi kis Szalai Annamária, hogy netán rokonok lennének, és a familiáris kötődés okán került volna Schmitt asztalára a Kedves Vezető portréja).

Most még tehát nincs ott Orbán fotója Schmitt asztalán. Talán nem is lesz, nincs rá szükség, enélkül is tudja mindenki, amit tudnia kell. Schmitt nem is rejti véka alá a Kedves Vezető iránt érzett lojalitását, nem kizárt, hogy a zongorajátékán is érződik majd ez a szeretet.

Mert zongoraszó fog majd hallatszani a Sándor Palotából, a köztársasági elnök sajátkezüleg játszik majd a fekete és fehér billentyűkön. Brüsszelből hozta haza ezt a tervét a Zembere Kembere: ott vált szokásává, hogy egy fárasztó, temérdek munkával, és az állam érdekeinek felelős és maximális képviseletével eltöltött nap után maga köré gyűjtötte a brüsszeli kirendeltségen dolgozókat, hogy néhány könnyed, ám nemzeti érzelmektől nem mentes futammal tegye számukra elviselhetőbbé a dolgos hétköznapok okozta megpróbáltatásokat.

Most majd megint ez lesz, maga Schmitt nyilatkozta a Népszabadságnak. Persze, várni kell még, nem megy ez olyan gyorsan, mint az azonnali és radikális adócsökkentés - a Sándor Palotában található zongora ugyanis még nincs felhangolva. Talán nem is lesz, mert Schmitt szerint annyira rossz állapotban van, hogy vélhetőleg nem is érdemes felhangolni. (Lásd még: romokban az ország).

Úgyhogy per momentán az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Schmitt a saját otthoni zongoráját viteti fel a Sándor Palotába, és azon fogja a szép, nem ellensúlyként, hanem egyensúlyként ható dallamokkal szórakoztatni újdonsült hivatala dolgozóit.

Sőt, remélhetőleg nemcsak őket. A technika mai szintjén már egyáltalán nem megoldhatatlan, hogy az államfő játékát értékelhető minőségben kihangosítsák. Így nemcsak a Sándor Palotában élők és dolgozók, de a környező népség és katonaság is hallhatja, hogy az államfőnek és környezetének mikor volt nehéz és fárasztó napja. Ha majd zongoraszó hallatszik a palotából, a zemberek tudni fogják, hogy a köztársasági elnök aznap még az átlagosnál is többet dolgozott. Természetesen őérettük - ki másért is dolgozna Schmitt Pál, mint a zemberekért!

Arról még nem született döntés, hogy a Sándor Palotában dolgozóknak kötelező lesz-e a munkaidő utáni zenehallgatás, lesz-e közös imádság előtte, vagy utána. És egyelőre még az is a jövő zenéje, vajon tervezi-e Schmitt Pál a fárasztó napok előtti Szabad Schmitt félórák bevezetését.

Azért Schmitt helyében nem sokáig késlekednék a Orbán fényképének mielőbbi kihelyezésével. Nem lenne jó, ha a Kedves Vezető félreértené, netán ideológiai gyengeségnek fogná fel a késlekedést.