Miniszterelnök úr! Ön az elmúlt napokban sallereket, kokit és tarkón verést emlegetett. „A támadásokat visszavertük.  Az Európai Parlament izgága képviselőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón verést”.

Tökön senkit sem tetszettek rúgni?

Az Ön főpolgármestere korábban, még kerületi polgármesterként, azt mondta az egyik politikai ellenlábasának: leverem a szemüvegedet, és ráugrok.

Ilyenek Önök, miniszterelnök úr, ez az ön stílusuk: gyere ki a ház mögé vazze’! Fülkeforradalomról papoltak, amikor választás volt, szabadságharcot hazudtak, holott csak annyi történt, hogy Önök a mi nevünkben, és a mi rovásunkra összevesztek a fél világgal.

Azt mondták, kipaterolták az IMF-t, holott csak szereztek nekünk egy újabb ellenséget.

Ön az EU soros elnökeként a nemzeti ünnepünkön Brüsszelt fenyegette, miközben épp az ellenkezője lett volna a dolga. Az már nem is meglepő, hogy legutóbb, az Európai Parlamentben értetlenül nézték az Ön ámokfutását. Nem sokan, mert a képviselők alig tizede ült az üres teremben, de akik ott voltak, alig akartak hinni a szemüknek. (Az Ön után következő lengyel kolléga telt házat vonzott, és nagy tapsot kapott.)

Miniszterelnök úr, Európa nem érti Önt, mert Ön nem akarja érteni Európát. Önök háborút üzennek mindennek és mindenkinek, mindenhol és mindenkiben ellenséget látnak.

Rémeket látnak, pedig Önök azok, akik rémesek.

Mi magyarok, ha nem tudná miniszterelnök úr, békés népség vagyunk. Nem víziókkal harcoló nemzet, hanem normális, alkotó emberek gyülekezete. Voltak persze a történelemben rossz időszakaink. Volt olyan, sok évszázaddal ezelőtt, amikor a magyarok nyilaitól félt Európa – hogy azután, néhány évszázaddal később a magyarok nyilasaitól undorodjanak.

Ezek miniszterelnök úr, kivételes és szerencsére ritka időszakok voltak a történelmünkben. Olyan idők, amikor eszelős vezérek fanatizálták sok honfitársunkat.

Önök azt mondják, hogy hadat üzentek az adósságnak és a munkanélküliségnek. Kétségtelen: az államadósság és a munkanélküliség nagy teher.

De nem harcolni kell ellenük miniszterelnök úr, hanem meg kell oldani a problémákat. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ültesse le a nemzet legjobb koponyáit egy asztalhoz, találják ki közösen a megoldást. Párthovatartozástól, világnézettől, felekezettől függetlenül.

Mi magyarok, miniszterelnök úr, nem harcolni akarunk. Élni szeretnénk, békében, ha lehet.

Ha Ön harcolni akar, lelke rajta. Magánemberként azt tesz, ami jólesik. Vívja meg a harcát ott, ahol mi nem vagyunk, harcoljon odahaza a démonaival.

Bennünket, magyar embereket, hagyjon ki a harcaiból. Ahogy a Himnuszunkban - ma még, amíg Önök át nem írják - áll: Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.