Orbán Gáspárból most már biztosan nem lesz futballista Magyarországon. Az még csak hagyján, hogy vasárnap este óta rajta röhög a fél világ, de hogy a saját csapattársai előtt se legyen megállása, az nála tehetségesebb spílerek karrierjét is képes derékba törni.

Orbán Gáspárból talán úgy lehetne még futballista, ha sürgősen elhagyná Magyarországot, nevet, valamint fizimiskát változtatna, és egy tőlünk távoli, ismeretlen kiscsapatnál újrakezdené a pályafutását.

Akkor talán még maradna valamennyi esélye. Így viszont soha a büdös életben nem derül ki, hogy Orbán Gáspár tehetséges futballista-e, vagy csak egy azon szerencsétlenek közül, akikkel apuka próbálja saját be nem teljesült álmait valóra váltani. Nem tudjuk meg soha, vajon Orbán Gáspár tényleg futballista akart-e lenni, vagy csak erőszakos felmenője hajszolta bele ebbe a számára nem túlságosan testre szabott szerepkörbe.

Majd a Gáspár megmutatja! Majd benne kiteljesedik, amit az apja nem élhetett át soha! Hogy milyen élvonalbeli futballistának, ünnepelt sztárnak lenni.

Mert miniszterelnök bárki lehet, de a valódi futballistasághoz születni kell. Tehetség kell hozzá, szorgalom, és a minden szakmában elengedhetetlen alázat.

Már soha nem tudjuk meg, hogy Orbán Gáspárban megvoltak-e ezek a képességek. Ami még ennél is rosszabb, ő maga sem tudja már meg soha. Eljátszotta az esélyt azzal, hogy vasárnap este odaült, ahol nem volt semmi dolga.

A helyzetet tovább tetézte, hogy amikor már a fél világ rajta röhögött, Orbán Gáspár levelet írt a 444 portálnak. Hogy ő nem közszereplő, és kéretik róla nem írni többet. Mert ő ezt nem szereti, nincs ínyére az ilyen. A portál szerkesztői persze szépen elhajtották a fiatal nem-közszereplőt – ezzel a batyuval sem lesz könnyű visszabattyogni Fehérvárra, a társai közé. Akik közül ki szemtől szembe, ki csak a háta mögött röhög majd Orbán Gáspáron. Mindenki vérmérséklete és tisztessége szerint. Az lesz a legrosszabb, amikor csak a háta mögött röhögnek a kis-nagy ember felsült fiacskáján, és elhallgatnak, ha belép az öltözőbe.

Apjának köszönheti mindezt elsősorban, de saját magának is persze. Felnőtt ember ugyanis Orbán Gáspár, mások ennyi idős korukban már forradalmat csináltak, vagy feltaláltak valami fontosat.

Esetleg éppen gólt rúgtak a világbajnokságon.

Igaz, nekik nem kellett akkora terhet cipelniük a vállukon, mint Orbán Gáspárnak. Akinek nem csupán a saját képességeinek korlátaival, de apja árnyával is meg kellene küzdenie. Ám Orbán Gáspár már a kezdéskor vesztésre állt, ráadásul e számára szerencsétlenül elsült világbajnoki döntő óta emberhátrányban játszik.

Ha nem buta fiú, akkor kapizsgálja már valahol a tanulságot: nem elég nem-közszereplőnek lenni – annak is kell látszani.