Nem lenne meglepő, ha fejek hullanának a svéd televízióban. Nálunk ennél jóval ártatlanabb bakiért is repülnek emberek a helyükről, sőt, még bakizni sem kell, elég, ha valakinek nem elég megnyerő a fizimiskája, nem kellően meggyőző a pártbéli pedigréje.

A történetet mindenki ismeri, a felvétel bejárta a magyar sajtót. (Megjegyzem: lesz itt dolga Szalai Annamáriának). A stockholmi svéd-magyar meccs első félidejében, még gól nélküli döntetlen állásnál, mutatták Csányi Sándort, az OTP és az MLSZ elnökét, valamint Orbán Viktort, amint a Rasunda stadion nézőterén figyelik a mérkőzést. Nem volt semmi különös, nem vágtak grimaszokat, nem vakarták az orrukat, csupán a svédek által a kép alá írt felirattal volt némi gond: Ferenc Gyurcsány Prime Minister Hungary.

Ezt írták a derék svéd tévések Orbán Viktor alá feliratként, és most nagyon nem lehet jó svéd tévésnek lenni. (Svédnek sem úgy általában). Nem véletlen, hogy a meccset közvetítő magyar riporter, Faragó Richárd olyannyira megszeppent, hogy rémülten kiáltotta: Húha, de le vannak maradva a svéd tévések!

Faragó riporter javára írandó egyébként, hogy szinte végig eksztázisban közvetítette a mérkőzést, nem rajta múlott, hogy kikaptunk, sőt: ő még a mérkőzés előtt figyelmeztette a svéd kollégákat, hogy a tribünön ott ül majd magyar a miniszterelnök, aki nagyon szereti a futballt. Mindezt még azzal is tetézte, hogy a mérkőzés közben többször is megjegyezte, látszik a magyar csapaton a változás. Épp csak azt nem mondta, amit Orbán a meccs előtt a Sport Tv-nek adott egyórás interjújában, miszerint végre valahára olyan kormánya van Magyarországnak, amelyik szereti a sportot.

Vitatkoznék, ha nem lenne felségsértés: a korábbi kormányok is szerették a sportot, sem Gyurcsány, sem Bajnai nem mondta soha, hogy ne kedvelné. Tény, hogy kevesebb meccsen mutatkoztak, mint Orbán, és az a nagyszerű ötlet sem jutott soha az eszükbe, hogy az IMF delegációt faképnél hagyják a Videoton-Maribor mérkőzésért. És hát az is köztudott, hogy Rákosi Mátyás, népünk a bölcs és igazságos apja sem vetette meg a sportsikereket, az ő regnálása idején ért csúcsra az Aranycsapat, és minden ellenkező híreszteléssel szemben, még az átkosban üldözött Grosics Gyula is válogatott lehetett.

Jelzem, Faragó Richárd hiába színezte kis kéjes sikkantásokkal a Nemzeti Együttműködés Válogatottjának mérkőzését, csapatunk simán kikapott a svédektől. Nem jobban, mint a legutóbbi öt alkalommal, de nem is kevésbé. Az igazat megvallva, a Nemzeti Együttműködés Válogatottjának játékán még csak igen kevéssé érződött, hogy új szelek fújnak, jelesül, kétharmaddal nyert az oxigénpalack nélküli fülkés forradalom.

Orbán Viktor állítólag nevetett a bakin - a nagy emberek időnként egészen megbocsátók tudnak lenni, és még az sem kizárt, hogy a Magyar Köztársaság nem szakítja meg a diplomáciai kapcsolatot a Svéd Királysággal. Talán még a nagyköveteket sem hívják vissza.

Egyébként pedig, tényleg nincs mentség a svédek által elkövetett hibára, legföljebb magyarázat. Valaki ugyanis utánanézett a Google keresőben, a svéd, norvég és finn, valamint a norvég változatok állítólag Gyurcsány Ferencet adják ki Magyarország miniszterelnökének, ugyanúgy, mint az orosz kereső. Külön szerencse, hogy a szlovák és a román Google tudja, mi az ábra.

Itt állunk tehát, csapatunk nincs, csupán bíztató jelek vannak. Ezt nem most mondta Csányi Sándor, hanem még napokkal a mérkőzés előtt nyilatkozta. Igaz, a meccs óta nem mondott semmit, nem is kérdezték őt a Szalai Annamáriára gyúró sajtómunkások - majd egy alkalmas pillanatban, talán, ha egyszer nyerünk tétmeccsen. Valamikor, valakik ellen.