„Erős hetünk van. Hétfőn megcsináltuk a költségvetést, szerdán pedig a gáz-, távfűtés- és villamosáram-árcsökkentést, csütörtökön megoldottuk a jövő évi minimálbért, és a hét végéig megoldjuk a felsőoktatási reformot is.”

Ezt válaszolta Orbán Viktor Brüsszelben egy újságírónak.

Ha valaki nem követné az eseményeket, naprakészen, figyelő tekintetével az élet lüktető pulzusára fókuszálva, annak elmondjuk: a kérdés az volt, marad-e a helyén Hoffmann Rózsa.

Erre válaszolta a miniszterelnök, hogy erős hetünk volt. Aki látta a híradóban, érzékelhette, hogy nagy a baj: a miniszterelnök még a megszokottnál is zavartabban viselkedett, olyan volt, mint aki nem tudja, hol van.

Pedig, a maga módján logikus volt a válasz. Mert valóban erős hetünk volt, nem múlt el nap, hogy ne történt volna valami. Főként megannyi csoda volt az, ami történt, látomás, ha úgy tetszik. Köze ugyan nem volt a valósághoz, de ez csak normális üzemmenetben elvárás, nálunk nem.

Vágjuk a centit, várjuk a végét a csodálatos rémmesének.

Addig persze még sok víz lefolyik a Dunán, és egyéb mellékfolyókon, számtalan problémát kell megoldania a miniszterelnöknek. Ebben vélhetőleg nem lesz hiba, Orbán Viktor valódi varázsló, igaz, különös anyagból lett gyúrva: megold egy problémát, és teremt a helyébe kettőt. Vagy többet is egyszerre, mert erre is van jogosítványa. Egymással versenyeznek a problémák és a megoldások, előbbiek utcahosszal vezetnek, előnyük behozhatatlan.

Orbán Viktor ugyanis úgy varázsló, hogy közben ő maga a probléma. Ahol nincs baj, ott csinál, ahol már van, megsokszorozza. Az ország rosszkedvűen szemléli, ami történik, s közben újabb csodákra vár. Mert nekünk minden nap kell valami csoda, ez tart életben bennünket. Úgy kell nekünk a csoda, mint egy falat kenyér, hozzászoktunk, el is várjuk - megérdemeljük a kézrátevéses gyógyítást.

Jár nekünk, hogy a miniszterelnök minden nap tegyen értünk valamit. Védjen meg bennünket az ártó erőktől, IMF-től, rasszista hordáktól, bankoktól – bármi bajtól, amit elsősorban neki köszönhetünk.

Jobb lenne persze, ha nem kellene senkit sem megvédenie, és akkor a csodák is elmaradhatnának. Csak élnénk a magunk normálisnak mondható életét, az sem gond, hogy a mostaninál eseménytelenebb lenne minden, de legalább volna értelme.

Amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig minden nap számíthatunk legalább egy csodára. Talán, ha legalább a hetedik napon pihenne egy kicsit…