Nem könnyű ma Magyarországon a haza és a haladás hívének lenni. Ha valaki ma úgy dönt, hogy elkergeti a hazug kormányt, mindenhol akadályokba ütközik. Ott tesznek neki keresztbe, ahol csak lehet, támogatás nélkül, erős ellenszélben kell cselekednie.

Nyomják Krahácsot. Nem kicsit: nagyon. Már az ügyészségben sem lehet bízni, épp most szüntették meg a nyomozást Gyurcsány cégei ellen. Innentől ugye már nemcsak a cégek gyanúsak, legalábbis a Fidesz szerint, hanem az is, hogy megszüntették a nyomozást.

Pedig egy darabig rendben ment minden, ám most az ügyészség úgy döntött, hogy mégsem vezetik el bilincsben a miniszterelnököt. Pedig egy vezető-láncon lépkedő kormányfő látványnak sem lett volna utolsó, ráadásul egy ilyen élőkép a Fidesz-hívek megromlott egészségének is jót tett volna, nem is szólva a lelkivilágukról. Ha idáig nem fogtuk fel, most értjük meg igazán, miről énekelt az ismert miskolci zálogházlánc-tulajdonos, Pataky Attila: a kör közepén állok, körbe vesznek jó barátok, s rosszak.

Egyedül vagyunk, mindenki ellenünk van, már az ügyészségben sem bízhatunk, azok is mind Gyurcsány emberei. Amin persze nem kell csodálkoznunk, maga a miniszterelnök ültette őket oda, egyenként kínálta őket hellyel, még meg is kérdezte tőlük, kényelmesen ülnek-e vagy inkább emelje meg a fizetésüket?

És, bármennyire is fájó, ki kell mondanunk, hogy az Országos Választási Bizottság is nyomja Krahácsot. Packázik a Fidesszel, lényegében felmosórongyként használja Orbánék pártját, ott fekszik neki keresztbe, ahol csak tud. Ami persze egyáltalán nem meglepő: megannyi Kun Béla és Rákosi Mátyás ül ebben a testületben, honnan is tudnák, mi fán terem a demokrácia, ráadásul külön tankönyvből tanulják, hogyan kell ártani a magyar népnek?

Most, katonai szlenggel, megint a Fideszt fókáztatják, pedig nincs igazuk: ha átengedték volna az ellenzéki párt népszavazási kezdeményezéseit, akkor nem lenne semmi baj. A Vezénylő Tábornok emberei nem neveznék az OVB-t a haladás ellenségeinek, akik szembe mennek az igazsággal, és az emberek akaratával. Ha az összes fideszes kérdést átengedték volna a rostán, akkor az egykoron fiatal demokraták most nem haragudnának rájuk. Éppen ellenkezőleg, a vállukat lapogatnák, vezetőik pedig azon versenyeznének, hogy vasárnaponként melyikük hívja meg ebédre a testületet.

Ám amíg az OVB ilyen csúnyán viselkedik, addig erről természetesen szó sem lehet. Az OVB ugyanis szembefordult a demokráciával és az országgal, ha innen nézzük, idegen érdekeket képvisel, amikor nem engedi meg az embereknek, hogy véleményt mondjanak a számukra fontos kérdésekről.

Így azután az emberek az OVB miatt el vannak zárva attól a lehetőségtől, hogy nyilatkozzanak arról: szeretnének-e vizitdíjat és kórházi napidíjat fizetni, vagy sem?

Márpedig, ha nem lehet ötmilliárd forintért választ kapni néhány eléggé adekvát kérdésre, az egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon ma nincs demokrácia. Az oroszok már megint a spájzban vannak, s ha nem vigyázunk a Kék Áramlat nevű gázvezeték eresztékein még a nappaliba is beszivárognak. És akkor még nem beszéltünk arról az egymillió kínairól, akik odahaza már minden pálcikájukat pénzzé tették, és felajzva várják, hogy Magyarországra jöhessenek. Csupán idő kérdése, hogy átlépjék a magyar határt, s utána tényleg elszabadul a pokol: minden magyar társasházban működik majd egy kínai gyorsbüfé, a magasföldszinten zokniárusítás zajlik.

Nyomják Krahácsot. Pedig a magyar embernek jogában állna, hogy elmondhassa a véleményét azokról a kérdésekről, amelyeket a Fidesz fontosnak tart. Merthogy a Fidesz, szemben a kormánnyal, a magyar embereket képviseli - akit a Fidesz nem képvisel, az vagy nem magyar, vagy nem ember.

Vannak persze olyan kicsinyes, és smucig felfogások, miszerint a népszavazás sokba kerül, az erre fordított ötmilliárd forintot sok más, ennél jóval értelmesebb célra is lehetne költeni. Az ilyen vélekedéssel, bármennyire is kézenfekvőnek látszik, nem lehet azonosulni. Számszakilag ugyan rendben van, vagyis az ötmilliárd tényleg irgalmatlanul sok pénz, másfelől viszont az is világos, hogy a demokráciát nem szabad pénzben mérni: nem úgy megy ez, mint az olasz vadászok által lelődözött és kicsempészett védett madarak esetében, amelyeknek legalább eszmei értékük van.

Én a Fidesz helyében már csak ezért állnék meg félúton, hanem, bármennyire is kacskaringós a záróvonal, vennék egy mély levegőt, és tovább gondolnám a lehetőségeket. A Vezénylő Tábornok pártja eredetileg hét kérdésben tudakolta volna az emberek véleményét, ám ez szerintem messze nem elegendő. Ebből kifolyólag jobb lenne, ha nem csak a Fidesz, hanem minden magyar állampolgár is kezdeményezne egy-egy népszavazást - az anyagi fedezetet pedig, adóemelés formájában, teremtse elő az országgyűlés.

Engem például kifejezetten érdekelne, hogy hányan támogatnák azt az elképzelésemet, hogy a sajtóban egy nappal a húzás előtt közöljék a nyertes lottó számokat? Jelenleg ugyanis tarthatatlan helyzet alakult ki, az ember gyanútlanul megvásárolja a szelvényt, miközben nem tudhatja előre, hogy nyer-e vele, vagy sem?

De ugyanígy meg lehetne kérdezni hazánk férfilakosságát, hogy a szép, kedves, okos nőket szeretik-e, vagy inkább a ronda, buta, lusta bányarémeket kultiválják? Szeretnék-e, hogy több legyen a fizetésük, vagy éppen ellenkezőleg: az minden vágyuk, hogy keveset keressenek? Sokba kerüljön, vagy kevesebbe a kenyér, legyen elviselhető a napi középhőmérséklet, vagy inkább az a jó nekünk, ha szélsőséges az időjárás?

Nyomják Krahácsot. Pedig a nemzet legjobbjai, a haladás harcias napszámosai nem ezt érdemelnék az országtól. Nem gáncsoskodást, hanem elismerést és csodálatot. Azt, hogy amerre járnak, fehér ruhás szüzek ezrei hosszan tartó, ütemes tapssal és Viktor, Viktor bekiabálásokkal jutalmazzák buzgólkodásukat.

Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számára írt cikk szövege