Nem gondolom, hogy a nyerőgépek lennének az emberi elme leghasznosabb találmányai. De még csak azt sem, hogy a nyerőgépek üzemeltetői és a pénzét ott elköltő közönség megannyi Grál lovag. Emberek ők is, olyanok, mint mi. Vannak közöttük jók, és vannak rosszak.

Most azonban valamiért ők lettek a haladás elsőszámú ellenségei. Valakinek kipattant a fejéből a gondolat, egy másik agy másnap már be is terjesztette az országgyűlésnek, egy harmadik meg sietett elfogadtatni a honatyákkal.

Indok is van hozzá: a nyerőgépek minden rossz okozói, mert sok családfő ott költi el azt a 47 ezer forintot, amelyből Matolcsy György meg tud élni.

Még ezt is el lehetne adni valahogy. Főleg, ha nem az a Lázár János hullajtana krokodilkönnyeket a nyerőgépekben hagyott forintokért, aki nemrég még azt mondta, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Akinek az adófizetők pénzén megtankolt szolgálati autója tilos helyen parkolt, aki, amíg le nem bukott, lézerblokkolóval akadályozta munkájuk végzésében a rend őreit.

Lázár és társai nyilván azt gondolják, hogy aki eddig nyerőgépekbe dobálta a pénzét, az mostantól majd szépen leszokik a szenvedélyéről. Hogy elég bezárni a játéktermeket, és hősünk, aki idáig aljas gazember volt, mert ivott és játéktermezett, ettől jó útra tér: kabátot vesz a gyereknek, moziba viszi, könyvből olvas neki esténként.

Csak a kétharmad kéjes álmaiban van olyan, hogy az emberek megváltoznak vezényszóra.

Észak-Korea is milyen jól megvan játéktermek nélkül.

Jó lenne tudni, hogy miért épp most lett baj a nyerőgépekkel. Tízmilliárdokra tehető adóval növelték az állam bevételeit, mely állam aztán – jól, rosszul - el is költötte ezeket a pénzeket.

Hegedűs Zsuzsára például, aki évi 12 millióért ad tanácsokat a miniszterelnöknek. Most még egy A-6-ost is hozzávágtak, sofőrrel együtt, aki valószínűleg szintén nem ingyen dolgozik. Lehet, hogy Hegedűs Zsuzsa nem tud vezetni, de az sem kizárt, hogy egy dolgos nap után már túl fáradt ahhoz, hogy a volán mellé üljön. Ami persze nem lenne csoda: egyik tanács a másik után, a libák meg döglenek, még szerencse, hogy mindig kéznél van egy újabb jó tanács.

A nyerőgép lett az új közellenség, pedig lenne más, amit be kellene tiltania a kormánynak: a csak a kiváltságosok számára hozzáférhető tudást, a fizetőssé lett egészségügyet, a földbérletekkel kapcsolatos gyalázatos mutyik sorát.

Nem a nyerőgépesekért aggódom, védjék meg magukat, ha tudják – pertársaság útján például. Hanem azért, mert itt már megint valami gyalázat történt: a jogállam kapott újabb sebet azzal, hogy egy alig néhány hónapja elfogadott törvény alapján a gazdasági élet több szereplője – nevezzük őket a nyerőgépek üzemeltetőinek – milliárdos fejlesztésekbe fogott, hogy tevékenységük illeszkedjék a jog szelleméhez és betűjéhez. Mert lehet azon vitatkozni, hogy hány embernek szűnik meg majd emiatt a munkája, de azzal már kevésbé, hogy ezek a vállalkozások most milliárdokat buknak.

Lehet őket bűnözőkként beállítani, és kimutatni, hogy már az óvodában is félkarú rabló volt a jelük. De ha idáig alkalmasnak találtattak arra, hogy adót fizessenek az államnak (mely állam ezt a pénzt azután jó alaposan felélte), ha jók voltak arra, hogy milliárdokért szoftvert vegyenek és szerveralapúra állítsák át a gépeiket, akkor most mire ez a hirtelen sietség.

Tegyük a szívünkre a kezünket: azért az azeri baltás gyilkos elengedése, vagy a forint többszöri bedöntése legalább akkor kockázatot jelentett a nemzet biztonságára, mint a most rövid úton betiltott nyerőmasinák.

Ipari-agrár-nyerőgépmentes országgá lettünk – csoda, ha már megint bennünket irigyel a világ?