Tehetetlenek és impotensek, még az sem igaz rájuk, hogy állnak, mint vőlegény szerszáma a lakodalomban.

Ez a mostani kormány ugyanis elfelejtette a szerszámát magával vinni a nevezetes aktusra. Lehet, nem is volt neki soha. Vagy volt, csak fél elővenni.

Pedig, vannak helyzetek, amikor már nem lehet a kedvezőtlen körülményekre hivatkozni. Hogy azért nem megy, mert recseg az ágy. Túlságosan hideg van. Nagy a meleg. Az átlagosnál is közepesebb a hőmérséklet.

Nem lehet mindent a lepedőre fogni.

Elkúrták. Nem kicsit nagyon.

Tudják, csak nem mondják.

Nyereg alatt puhuló ország – ezt adta nekünk a magát kétharmadnak becéző hatalom. Párbeszéd helyett konzultációnak csúfolt vonalkódot. Egy avítt, pállott, korszerűtlen és rossz szagú országot.

Valaki bűzlik Hunniában.

A rossz szagot máshol is érzik, kerülnek bennünket, mint a leprás beteget – ismert külföldi politikus már csak muszájból jön Magyarországra. Munkaköri kötelességből

Európa beteg embere lettünk. A gyógyulásra lenne esély, de a műtét még várat magára.

Mert mi mindig várunk. Várunk a nagy és igazságos államra, aki majd mindent megold helyettünk. Megpaskolja a hátunkat, ha jók voltunk, összevonja a szemöldökét, ha rosszat tettünk.

Erre vagyunk kódolva.

Bölcs, okos vezér kell nekünk, akit behunyt szemmel is követhetünk.

A szegedi kajak-kenu világbajnokságon például a németeknek a náci himnuszt játszották le a szervezők. Szerencsétlen baki, szándékosság nem volt benne.

Jelentéktelen ügynek látszik, pedig nem az. A német kajakos lányok tiszteletére lejátszott náci himnusz nem csupán blama, a már megszokott hozzá nem értés, hanem cseppben a tenger.

Most már tényleg kellene valamit csinálni. Nem lehet állandóan hátrafelé nyilazni.

Amikor soha nem látott magasságokba emelkedik a svájci frank, és a devizahitelesek nagy tömegei kerülnek kilátástalan helyzetbe, a kormány mindössze annyit képes reagálni: az elmúlt nyolc év rossz kormányzása miatt van minden.

Elkúrták – mondják. Tudjuk. De azt ígértétek, hogy ti majd kijavítjátok, és nem azt, hogy még jobban elkúrjátok.

Több kellene annál, mint folyton másokra mutogatni.

De nem: ők bizottságot hoznak létre, monitoringosat. Nemcsak mert szép magyar kifejezés, de az is jó benne, hogy az emberek nem értik, mit jelent. Ezért azt gondolják, hogy valami fontos dolog.

Olyanok, mint a viccbéli szőkenő, akinek, ha egy üres szobában a kezébe adnak két golyót, az egyiket elrontja, a másikat elveszíti.

Meg kellene nézni, mi lett jobb egy év múltán.

Oktatás?

Egészségügy?

Gazdaság?

Kultúra?

Társadalmi igazságosság?

Közhangulat?

(Megfelelő aláhúzandó).