Hegyek között, völgyek között, zakatol a vonat, elmegyek, úgy döntöttem, nem téged választalak. Nem kellesz már, elegem van tebelőled, elindulok, hamarosan, lehetőleg. Gőzöm sincs, mér’ megy a gőzös Kanizsára, csak azt tudom, messze leszek, nemsokára. Elől ül a szobatiszta masiniszta, aki miatt nem jövök már ide vissza.

Rajtam van az agyonhordott nagykabátom, szívemben az Aranycsapat, s a hathárom. Sok-sok vers a fejemben és néhány próza, tőlem rátok rohadhat a Hoffmann Rózsa. Elviszem a követ, mire Radnóti lépett, hogy ne feleljen aznap, és még sok más képet. Nagykörutat, kisvasutat, mellékutcát, ellopott életemnek megannyi cuccát.

Velem lesz az ezeréves magyar átok, ha keresed, nálam mindig megtalálod. Nyereg alatt puhított hős, magyar álom, egy életem, egy halálom, meghálálom. Hegyek között, völgyek között, zakatol a vonat. Elmegyek, úgy döntöttem, nem téged választalak. Itt hagyom az életem és minden másom. Őrizzétek, hátha mégis…

… majd meglátom.

* Igen, igen és még egyszer, igen: a látszat ezúttal nem csal, ez itt valóban egy dalszöveg. Ha lassan is, de azért készül a Neoprimitív új műsora, a Falkaforradalom című opusz. Ebből való a fenti szöveg. Érdemes már most megtanulni, hogy az esetleges koncerteken könnyen menjen a közös éneklés.