Nem hátrálunk, mondta a mi miniszterelnökünk, miután a Valutaalap küldöttsége úgy otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat. Nem mintha volna hová hátrálni: szemben velünk csupa ellenség, hátunk mögött a nagy magyar zűrzavar.

A forradalom már megvolt, oxigénmaszk nélkül, fülkével a hátán jutott fel a nemzet a csúcsra. Most jöhet a szabadságharc: mi a nemzeti együttműködés úttyán (ejcsd: út-ján) járunk.

Mert a kormányt arra hatalmazták fel a zemberek, hogy, akár a zemberek akarata ellenében is, megvédje a zemberek érdekeit. Ha a zemberek nem azt akarják, amit a zemberek akarnak, akkor a kormány ne engedje, hogy az legyen, amit a zemberek nem akarnak.

Vagyis az, amit akarnak.

Ha ennek az az ára, hogy Kósa után Szijjártó is államcsődöt vizionáljon, ám legyen! 150 milliárd csak egy családnak nagy pénz, egy jól menő, tehetős országnak meg sem kottyan ennyit kidobni az ablakon.

Nekem az IMF nem főnököm, mondta a minap a mi miniszterelnökünk. Pedig dehogynem az. Nem munkaköri leírás szerint, hanem mert náluk van az a valami, amit a városi legenda szerint a föníciaiak találtak fel, és jobb helyeken pénznek hívják. Lehet persze pénz nélkül is ugrálni, autóstoppal indulni a Holdra, de ez fáradságos és igen bizonytalan dolog.

Mindegy, fő, hogy a kormány a helyén van. Teszi a dolgát, nem ül ölbe tett kézzel a babérjain: csapataink harcban állnak. Napról napra több az ellenségünk – ipari-agrár-ellenséges ország vagyunk.

Mindenki hozzon magával még egy ellenséget!

Jobb lenne persze, ha csapataink nem a harcban, hanem értelmes és alkotó munkában mutatnák meg, mire képesek. Ha a derék hadfiak nem rombolnának, hanem építenének.

De ne kívánjunk lehetetlent, örüljünk, hogy győzött a forradalom. És annak, hogy elkezdődött a szabadságharc. Mert a szabadságharc is olyan, mint a szex: ha jó, akkor nagyon jó, ha nem jó, egy kicsit akkor is jó.

Ha ehhez az kell, bedöntjük a forintot, ha a szabadságharc úgy követeli, nőjenek a devizahitelek! Ezt akarták a zemberek, erre szavaztak, fülkékkel a hátukon, oxigénmaszk nélkül, új csúcsokra hágva.

Istenem, te, aki a történelem ura vagy, te talán tudod, hogy hány szabadságharc jönne ki Simor András fizetéséből!

Orbán harcban áll a világgal, a csata kimenetele nem kétséges, a szabadság harcosa, mint mindig, ezúttal is győzni fog. Már csak az a kérdés, mikor, és hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni.

Nekünk, magyaroknak, adót és hitelt fizető embereknek.

Mert most még csak az látszik, hogy rajtunk röhög a világ. Már aki persze, mert van, aki inkább sajnálkozik rajtunk. Lesajnálnak bennünket, már nem Görögországhoz hasonlítják az országot, hanem jobb híján saját magunkhoz.

Éljen a világforradalom! Kis sértett járja be Európát!

Mert az biztos, hogy Orbán nem áll meg a határainknál. A hazai kétharmad után – ami, mint tudjuk, valójában háromharmad – előbb Európát kényszerítjük térdre, majd az amerikaiakat is móresre tanítjuk.

Még csak az kéne, hogy ne ám hogy ám!

Éljen a dicsőséges forradalom és szabadságharc, abcúg IMF!

Ahogyan a művelt kurucok mondják, ha spanyolul támad kedvük kommunikálni: No pasaran!

Nem törnek át.