Pintér Sándor tud valamit. Valami olyan ismeret van a birtokában, amit mi, többiek is sejtünk egy ideje, legföljebb nem akarjuk elhinni. A második Orbán-kormány belügyminisztere azt mondta legutóbb a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztető Fórumán (SZÉF), hogy az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható.

Honnan tudja ezt Pintér Sándor? Az Azonnali és Radikális Adócsökkentés Kormánya (ARAK) sem a választási kampányban, sem utána nem ejtett egyetlen szót sem erről. Éppen ellenkezőleg: azzal kábították a zembereket, hogy szép új világ virrad ránk, és hogy április 12-én már egy másik országban ébredünk.

Tud valamit Pintér Sándor, vagy esetleg elszólta magát? Utóbbi nem túlságosan valószínű, ő ennél rutinosabb nyilatkozó. Inkább arról lehet szó, hogy neki olyasmi is meg van engedve, amiről a többi kormánytag – vagy bármely Fidesz-közeli potentát – még csak nem is álmodhat.

Pintér Sándornak nem ez az első kibeszélése. Nem sokkal kinevezése előtt egykori kollégáját, harcostársát, Gergényi Péter volt budapesti rendőrkapitányt védte meg a 2006-os zavargások kapcsán. Azt mondta, hogy nem hiszi, hogy Gergényi törvénytelenséget követett volna el.

Lett erre persze nagy fejcsóválás a polgári oldalon, ám Pintér maradt. Mások az övénél jóval ártatlanabb „igazságbeszéd” miatt is távozni kényszerültek, vagy hátrébb léptek eggyel-kettővel.

A nagy kibeszélő tud valamit.
A belügyminiszter meg is magyarázta: szerinte a növekvő szegénység miatt egyre nagyobb lesz a korrupció, nő a gazdasági bűncselekmények száma, több lesz az utcai bűncselekmény, és ezért nyilvánvaló, hogy egyre több lesz a „fegyveres rablástól kezdve minden más”. Mindezek megfékezéséhez, mondta Pintér, elszegényedett rendőrséggel nem lehet nekikezdeni.

Akár azt is gondolhatnánk, hogy Pintér ez utóbbi gondolattal üzent a főnökének. Hogyha ezermilliárdokat ki kell vonni a gazdaságból – lásd Orbán kötcsei beszéde – akkor az októberi választások után jönnek a megszorítások, és ebben a helyzetben a rendőrségre, úgyis, mint az állam erőszakszervezetére, több pénz kell, mint amennyi most van.

Mert nincs elég pénz, a rendőrség nem tudja ellátni a feladatát, azaz nem lesz képes megvédeni a zembereket a zemberektől. Fegyveres rablások lesznek, utcai bűncselekmények, és „minden más”. (Persze az erős, és erkölcsileg feddhetetlen rendőrség majd fellép ezek ellen.)

Talán még vetkőztetős rablások is előadódnak, ahogy a negyvenes évek közepén, bár Pintér Sándor ezt nem mondta így konkrétan.

Talán csak gondolta.

Mert valamire biztosan gondolt a belügyminiszter, amikor ezt a meglepő – de egyáltalán nem mulatságos – kijelentést tette.

Megírtam már néhányszor a következő történetet, de nem lehet elégszer. A kilencvenes években, egészen az Orbán kormány színrelépésig, a Kurír Elefánt névre keresztelt melléklapját szerkesztettük Krenner kollégával. Szatirikus politikai melléklap volt az Elefánt – a főnökség, Princz Gábor laptulajdonossal az élen, soha nem szólt bele a munkánkba.

Egyetlen alkalmat kivéve. 1993 végén lehetett, talán 1994 elején. Három nevet mondott a főszerkesztő, kérte, hogy a jövőben róluk ne írjunk semmit: Boross Péter, Pintér Sándor, Orbán Viktor.

Az első két nevet még valamennyire értettem, a harmadik akkor még kakukktojásnak tűnt. Két konzervatív, jobboldali ember és egy, akkor még a másik oldalon álló liberális politikus.

- Miért nem lehet róluk írni? - kérdeztük Szücs Gábortól.

- Csak - jött a minden igényt kielégítő, ha úgy tetszik, logikus válasz.

Körülbelül két hónap elteltével ismét ukáz a főszerkesztőtől: most már ismét azt írhattok bárkiről, amit jónak láttok.

- Miért?

- Csak.

Valószínűleg e régi szép időkig vezethető vissza, hogy Pintér belügyminiszter most növekvő szegénységről, korrupcióról, bűnözésről, utcai bűncselekményről „és minden másról” értekezhetett a SZÉF fórumán.

Sokat tudhat Orbánékról, hogy ezt büntetlenül megteheti.

És Orbánék is sokat tudhatnak a belügyminiszterről.

Pestiesen szólva, ezek egymás tökét szorongatják.

Nincs ezzel baj, az ő életük. De nekünk, a zembereknek, talán jogunk lenne tudni, hogy ők ketten mit tudnak egymásról?