Nettó 840 millió forintot fizet a kormány három cégnek, ezeknek az lesz a dolguk, hogy kommunikálják az emberek felé a fülkeforradalmárok üzeneteit. Hogy már megint mit tesz a kabinet az ő érdekükben, kik ellen, és mi módon védi meg őket, valamint az ő érdekeiket.

Közmunkások útban a munka világ felé - A munkásosztály a paradicsomba megy

Csókosok kapják a pénzt, mondanák most azok, akik a kákán is csomót keresnek: az örökkön tamáskodók, akik inkább a saját szemüknek hisznek, mint a kormány ígéreteinek.

Mert máshoz sem értenek, mint a bajt keverni. Pedig ezúttal tényleg nincs igazuk: ha netán csókosok is kapják a kommunikációs pénzeket, nagyon keményen meg fognak dolgozni a milliókért.

Mást nem tehetnek, a feladat ugyanis nagy és embert próbáló. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant - ebbe idáig mindenkinek beletört a bicskája.

Bár nem mondták ki, nyilvánvaló, hogy a nettó 840 millióban egy új Fidesz-magyar szótár is benne van. Hogy még a mostaninál is jobban értsék az emberek, mi mit jelent a Fidesz szóhasználatában. Mit kell érteni az azonnali és radikális adócsökkentés alatt, mire gondolnak, amikor azt mondják, hogy megvédik az emberek nyugdíját. Mit jelent a fülkeforradalom, és a szabadságharc, miért paterolta ki Matolcsy György a Valutaalapot, miért érzik úgy a devizahitelesek, hogy a kormány átvágta őket, és ha már így érzik, akkor hogyan lehet azt kommunikálni, hogy a kormány minden egyes devizahitelesnek egyenként és sokat segített.

Nincsenek hát irigylésre méltó helyzetben a kormányzat ténykedéseit kommunikálók, azokra meg különösen rájár a rúd, akik nem pénzért, hanem munkaköri kötelességből végzik ezt a sok sikerrel nem kecsegtető munkát.

A közmédia megmaradó munkatársairól van szó, merthogy nekik aztán tényleg nem lesz könnyű a kormány pozitív üzeneteit eljuttatni a magukat becsapottnak érző milliókhoz.

A szótáralkotás nehézségeit jelzi, hogy Pintér Sándor belügyminiszter például visszautasította a feltételezést, hogy a közmunka kötelező robot volna. Senkit nem kényszerítenek semmire, mondta a belügyminiszter, csupán segítenek az embereknek. Ráadásul ez a segítség nem a már korábban megszokott, megalázó módon történik, vagyis úgy, hogy felemelik, vagy legalább megértékőrzik a már megszerzett nyugdíjukat, hanem azáltal, hogy visszavezetik a már egyszer nyugdíjba ment embereket a munka világába.

Az újból csatasorba állítandó, egyszer már nyugalmazott rendőrök pedig nem munkafelügyelők lesznek, hanem valójában művezetők, akik szervezik és irányítják a közmunkát. Igaz, különösen kezdetben, amíg sokan nem fogják fel az intézkedések nagyszerűségét, jól jön majd, hogy a nyugdíjból visszaráncigált rendőrök jobban hozzá vannak szokva a katonás élethez, mint a civilek, de ezzel együtt nem lehet azt mondani rájuk, hogy kápók lennének.

És az sem igaz, mondta a belügyminiszter, miszerint a családjuktól távol dolgozók számára bádogvárosokat építenének. Szó sincs ilyenről, kényelmes és korszerű konténerek állnak majd az önként vállalt munkában megfáradt közmunkások rendelkezésére. Hogy ez mit jelent konkrétan, azt nyilván szemérmességből nem részletezte a belügyminiszter, aki feltehetően nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy dicsekszik, vagy nagyzol.

Miután találgatásokra vagyunk utalva, azt kell gondolnunk, hogy minden konténerben jól látható helyen ki lesz függesztve a már-már méltatlanul elfeledett Nenyi (Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat). Akinek pedig ez sem lenne elég a munka utáni kulturált időtöltéshez, az térítésmentesen, vagy korábban soha nem tapasztalt, óriási kedvezményekkel a főbb állami és pártvezetők életrajzát olvashatja: mikor és hol születtek a nemzet újkori nagyjai, milyen iskolákban pallérozódtak, míg olyan tökéletessé nem lettek, mint amilyennek most látjuk őket.

Lesz hát dolguk a kormányzati kommunikációt megtestesítő cégeknek, talán több is, mint elég. Főleg, hogy a közszolgálati televíziót egyre kevesebben nézik. Okát ennek nem tudni, pedig érdekes és pörgő a műsor, a Híradó mindenről beszámol, ami fontos, ráadásul kiegyensúlyozott és pártatlan. Ám az emberek sajnos még mindig nem tudják, hogy nekik mi a jó, és ahelyett hogy az okos műsorokat néznék, a Való Világot bámulják, vagy a kocsmába mennek.

Tavaly még egymillió nézője volt a köztévé Híradójának, idén már csak háromszázezer – ha valaki megmagyarázza, hogy a 300 ezer több mint az egymillió, attól tényleg nem szabad irigyelni a nettó 840 milliót.